|
Neće kiša isprati
obećanja
Dobar dan!!!
Udarcem od sto označavam kraj
patnje, bola i obećanja...
Hoću tišinu, dok ja molim!
Ostavi me gde jesam, gde pripadam
gde sam ti pri ruci kad zatrebam
prestani to srce da šibas, da lomiš.
A znam, reći ćeš;
kako ti samo mene voliš – najviše,
i kako je tebi do mene stalo...
I gle, odmah tad', napolju
je ova letnja kiša stala
- padala je celi dan…
Oseća se svež vazduh,
miriše na ljubav staru, našu,
koju želimo nastaviti, sjediniti...
Ne brini – opraštam ti!
Neće kiša oprati sve obećano…
A ti, potrudi se,
ostvari to naše godinama željeno
- živeti jedno za drugo…
Jer, već sutra može biti kasno,
sede su u kosi – vremena je malo…
Polagano oznacavaju kraj patnji, bolu
i obećanju – neće
kiše isprati nas…
|
Az eső az ígéretet nem mossa le
Jó
napot!!!
Asztalra
csapva jelzem, vége
a
kínnak, fájdalomnak, ígéreteknek…
Legyen
csend, míg imádkozom!
Hagyj
ott, ahol vagyok, ahová tartozom,
ahol
kéznél vagyok, ha szükséged van rám,
hagyd
abba e szív botozását, tördelését.
Tudom,
állítod;
csak
engem szeretsz – mindenek felett,
hozzám
kötődsz…
Ni,
rögvest, kinn
elállt
ez a nyári eső
-
egész nap esett…
Érezhető
a friss levegő,
a mi,
régi szerelmünk illata,
amit
folytatni akarunk, egyesülni…
Ne
félj – megbocsátok!
Az eső
nem fog minden ígéretet elmosni…
Te
meg, igyekezz,
váltsd
valóra a mi sokéves vágyunkat
-
egymásért éljünk…
Mert,
holnap már késő lesz,
őszül
a haj – kevés az idő…
Lassan
a kín, a fájdalom, az ígéretek végét
jelzi –
nem mos el bennünket az eső…
Fordította:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése