Dušan Gojkov
Beograd 11. avgust 1965. –
№ 1
ona
tužno pakuje zimske stvari u ormar
pokušava da se seti
gde je izgubila prošlu godinu
prošlu godinu
koja je prva i poslednja za mnogo toga
on
nalakćen na krevetu
piše beznačajne patetične stihove koji se čak ni ne
rimuju
a ustvari pokušava da se seti
kako i gde je dođavola izgubio prošlu godinu
prilazi prozoru proleće je
ulica je mračna i više nema one svetlosti zlatne i
zrnaste s drvene bandere
one svetlosti što miriše na svež vruć hleb
i na zimu
sećaš se da smo pre nekog vremena planirali da otputujemo
u pariz
a još uvek nismo otputovali
zajedno
kažeš kafa ti se hladi
dobro je pisati poeziju
uvek pri ruci imaš papirić na koji možeš da spustiš
koštice iz knedli sa šljivama
Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str.
7.
№ 1
a nő
szomorúan
raktározza a téli holmit a szekrénybe
megpróbálja
felidézni
hol
veszítette el a múlt évet
a sok
mindenre
első és
utolsó múlt évet
a férfi
az ágyon
könyököl
patetikus
jelentéktelen sorokat ír még csak nem is rímelnek
de
valóban próbálja felidézni
az
ördögbe is hogyan és hol veszítette el a múlt évet
az ablakhoz
megy tavasz van
az utca
sötét hiányzik a fapóznáról az az aranyban csillogó fény
a friss
kenyér és tél illatával rendelkező
fény
emlékszel
korábban terveztük párizsba utazunk
de el
még nem utaztunk
együtt
állítod
hűl a kávé
érdemes verseket
írni
mindig
kéznél van egy papírszelet melyre a gombócból a szilvamagot teheted
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése