Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –
№ 13 sanjao si
noćas nobelovu
nagradu pa je ispalo da su ti samo puna creva i da valja otići odsedeti na šolji uz novine i cigaretu neki tip vezao bombu oko struka pobio sto dvadeset nevinih u južnoj americi rodilo se dete sa dve glave u africi palo drvo ubilo trideset jednog čoveka a naša privreda napreduje uostalom ti si izuzetno dobro situiran čovek divna žena dobra deca mlada ljubavnica dobar posao stan skoro nov auto članstvo u nekoliko cenjenih udruženja predsednik tri-četiri ugledna žirija za dodelu
književnih nagrada koje nose
imena provincijskih
pesnika što pomreše
prerano ili prekasno od loše
rakije groznog
duvana džangrizavih
žena dosade dakle samo ti još nobelova
nagrada fali čuj svi smo mi
to već toliko puta progutali popušili toliko puta uzastopce jablane moj čemu služi
bilo ko od nas moj genije tvoj genije noša moje
ćerke i ti što tvrdiš
da imaš vizije ma daj prijatelju prijatelji
moji kolege lepo je
svima vama rekao majakovski a ako ruski ne čitate zogović je sve to fino preveo pa knjige u šake i trt
|
№ 13 éjjel a
nóbel díjról álmodtál de
kiderült csak beleid telítettek és jól
teszed ha újsággal
cigarettával együtt klotyóra ülsz egy
akárki derekára bombát kötött százhúsz
ártatlannal végzett dél-amerikában
kétfejű gyermek született az
afrikában kidőlt fa harmincegy
embert csapott agyon gazdaságunk
meg erősödik különben te módfelett gazdag ember vagy gyönyörű
asszony rendes
gyerekek fiatal
szerető jó
munka lakás majdnem
új gépkocsi néhány
tekintélyes egyesületi tagság három-négy
rangos olyan irodalmi
díj zsűri elnökség amely a
rossz pálinka silány
dohány zsémbes
asszony unalom miatt túl
korán vagy
éppen későn meghalt jelentéktelen
költő nevét
viseli tehát neked csak a
nóbel díj hiányzik hallod mi mindannyian ezt már annyiszor lenyeltük elszívtuk annyiszor egymás után daliám bárki közülünk mire szolgál géniuszom géniuszod lányom bilkója és te aki állítod látomásaid vannak na nem barátom barátaim munkatársak majakovszkij szépen megmondta és ha oroszul nem tudtok zogović1 mindent pazarul lefordított hát könyvet a kézbe és tűnés 1zogović – Radovan Zogović (1907 –
1986) Majkovszkij verseit (a manapság nem létező?) szerb-horvát nyelvre kitűnően fordító montenegrói költő. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Dušan Gojkov: Tužne šansone,
Kornet Beograd 2015. str. 24-25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése