Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Lepkeszárnyon
Reggelre az ágy melletti kis szekrényen a pohár vízbe
belefulladt
egy éjszakai lepke. Nem hallottad vergődő haláltáncát,
álmodtál.
Akaratod ellenére idegen helyre költöztél. A házban nem
volt net,
csak könyveket lehetett olvasni. Meg kertészkedni a belső
udvaron.
Figyelni a lepkéket kávéval kezedben, ahogy a virágok
szirmain
egyensúlyoznak. Ahogy egyikről a másikra szállingóznak. Élnek,
élsz, álmodban is. Bárhol legyél is. Bármi legyél is. Jó
reggelt!
Forrás: Jász
Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest
2019.
Na krilima
leptira
Ujutro je na ormariću pored kreveta u vodom punoj čaši
udavljen
noćni leptir nađen. Nisi čuo njegov samrtni ples, sanjao
si.
Na strano mesto mimo tvoje volje si se selio. U kući neta
nije bilo,
samo si knjige mogao čitati. I u sredini dvorišta
gradinariti.
Sa čašom kafe u ruci leptire promatrati kako na laticama
cveća balasiraju. Kako sa jednog cveta na drugi lete.
Žive,
živiš, i u snovima. Bilo gde si. Bilo šta si. Dobro jutro!
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése