Ranko Pavlović
Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943. –
Majka čita moje
pjesme Banuo sam iznenada u roditeljsku kuću, nekada punu graje, i zatekao usamljenu, u godine uraslu staricu, s naočarima na nosu i s knjigom u rukama. Moja majka, koja je između dva porođaja, iz guguta svojih sinova odgonetala tajnu slova, i za koju
nisam znao da voli
knjigu, čitala je
moje pjesme. Kako sam bio
iznenađen i kako sam
bio začuđen. Postiđen
kako sam bio što nad
svakim stihom, prije
objavljivanja, nisam duže
bdio, da bude smislen kao majčina riječ.
|
Anyám verseimet olvassa Váratlanul
toppantam az
egykor hangos a
szülői házba. Magányos,
összetöpörödött, szemüveges anyókával
találkoztam, kezében
könyvet tartott. Anyám,
akit két
szülés között fiai
mondókái vezettek
a betűk világába és
akiről nem tudtam, hogy
szereti a könyveket, verseimet
olvasta. Milyen
meglepett és meghatott voltam. Szégyelltem magam, mert a sorokat, hogy anyám
bölcsességéhez méltók
legyenek nem
dédelgettem eleget. Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése