Dušan Gojkov № 18 - № 18

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. – 

№ 18   veče nakon umorne šetnje po kraju nazove me prijatelj stari koji već dugo nije tu ali, ipak, čovek čije mišljenje i dalje cenim razgovaramo njemu je žena sa decom na izletu ja ženu trenutno nemam prvo se pitamo za zdravlje to je uobičajeno onda šta ko radi niko ništa, naravno pišemo obojica ali to niko ne objavljuje a i ako neko objavi niko ne čita nakon toga razmenjujemo recepte za zdravu hranu obojica smo u poznim četrdesetim ili ranim šezdesetim zavisi kako ko priznaje a nismo ni imućni pa moramo da se hranimo zdravo razgovor prekidamo ili da on s druge strane žice naspe sebi novu ili ja sebi onda pevamo u glas preko telefona jednu romansu iz starog kraja tenor i bas-bariton ne zna se ko gore i hrapavije zvuči i tako v e č e  n a m  p r o đ e

№ 18   barátom aki már régen elment, de véleményét továbbra is becsülöm este a kimerítő séta után hívott fel beszélgetünk felesége a gyerekekkel kirándult nekem feleségem jelen pillanatban nincs először egészségünkről számolunk be ez a szokásos majd ki mit csinál senki semmit, természetesen mindketten írunk de senki sem publikál és ha publikál is senki se olvassa ezután recepteket cserélünk hogy egészségesen táplálkozzunk mindketten a negyvenes évek végén vagy a hatvanas évek elején vagyunk attól függően, ki mit vall be de vagyonunk sincs tehát egészségesen táplálkozzunk a beszélgetés meg-meg szakad vagy ő a vonal másik végén tölt magának vagy én magamnak majd énekelünk a telefonon keresztül egy románcot a régi szép időkből tenor és bassz-bariton nem tudni ki a rekedtebb és így e l m ú l t  a z  e s t e   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 35-36.