Turczi István Tata 1957. október 17. –
Sem por, sem
parázna Hol az a kőtábla, mely léted felkent
törvényeit fennen hirdeti? Mely
utat mutat és ösztöneid
labirintjában eligazít? Ha lenne is, természeted ellen való. Sem por, sem parázna angyalok nem röpíthetnek akaratod
túloldalára. Inkább tévelygésed
óriásléptei. Inkább égbolt-szakadék. A magadé vagy, már végképp magadnak. Nincs törvény, mely
megrögzött dobbanásaidtól eltávolít. Sem por, sem parázna
angyalok. Ezt mondod ma, tehát végleges. Szemedben dacos álmok
gyűlnek. Kristályfonálon kötnek
átalkodottságaid. Maradsz hát konok tömb,
csend lakója, a lemenő nap vörösében
kérleletlenül vakító üvegbarát. Nem vagy egyedül. Követnek tengerrel változó, fényérzékeny halottjaid.
|
Niti prašina,
niti pohotni Gde je ta
kamena ploča koja uzvišene
zakone tvog opstanka na sav glas
oglašava? Koja put pokazuje i u
lavirintu tvojih nagona te usmerava? Ako bi i postojala, protiv tvoje naravi je. Niti prašina, niti pohotni anđeli ne mogu te na drugu stranu tvoje
volje baciti. Pre ogromni koraci tvoje bludnje. Pre provalija nebesa. Svoj si, sam sebi si ostao. Ne postoji zakon, što će te od ukorenjenih koraka
odvratiti. Niti prašina, niti pohotni
anđeli. To danas tvrdiš, dakle konačno je. U oku ti se prkosni snovi
gomilaju. Tvoje ukorenjene navike na kristalnoj
niti vise. Pa tvrdoglava gomila, stanar tišine, u crvenilu zalaska sunca neumoljivo bleštav prijatelj stakla
ostaješ. Zapamti, nisi sam. Tebe tvoji na svetlo osetljivi
mrtvaci koji se sa morem menjaju prate. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Turczi István Legszebb versei, Belvárosi
könyvkiadó Budapest, 2006. 46. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése