Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
|
Kad
nema Van Goga
da te
naslika
Ti možeš miran ostati
i onda kad jedeš sebe.
Beskrvna ti košpica bez moždanika.
I bezub da si. Sakat. Bezuman.
Širokog praznog ravničarskog vidika.
Po kazni nade, prenosila bih za tobom
zveket metalne kutijice.
Nigdje i nikom ne ideš.
Nikog ne poznaješ.
Do malo istog straha u svakom oku.
Do molo umirenog vriska u svakom grlu.
Do malo smrada u svakoj vodi.
Dobro je. Dobro je bilo. Dobro će biti.
Nikako da se izliječiš.
Vijek ti uzaman ode.
Oče. Brate. Sine. Ljubavniče.
|
Amikor Van Gogh
hiányzik,
hogy rólad képet
fessen
Te nyugodt tudsz maradni
akkor is, amikor önmagadat emészted.
Agyvelő nélküli csonthéjad vértelen.
És tán fogad sincs. Nyomorék vagy. Idióta.
Láthatárod széles üres síkság.
A remény büntetéseként, utánad a fémszelence
csörgését vinném.
Soha senkihez sem mégy.
Senkit sem ismersz.
Minden szemben ugyanazt a félelmet látod.
Minden torokból ugyanazt a sikolyt hallod.
Minden vízben ugyanazt a mocsár-bűzt érzed.
Jól van. Jó volt. Jó lesz.
Sehogy sem gyógyulsz.
Léted a semmibe vész.
Apám. Fivérem. Fiam. Szeretőm.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 43.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése