Snježana Rončević Obična pesma tebi za srećan put – Egyszerű vers hozzád legyen szerencsés utad

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Obična pesma
tebi za srećan put
 
Ne napisah do sad,, običnu pesmu;
o bojama jeseni, o listovima kalendara,
o sećanju na oktobar, o mirisu pečenog kestena.
 
A prolazila sam tim putem,
dok smo se mimoilazili, svako za sebe govoreći.
 
Sever – jug. Mi smo vrhovi igle na kompasu.
m – jednostavno kažeš. Gordijev čvor nosimo
pod grlom, sve dok ne propevamo.
 
Ne poželeh do sad, da me donesu vozovi.
A prolaze kao želje putene u damarima,
Tračničeći 669, 669, 669 u kilometrima.
Srsi duž kičme, topline u preponama, lome me.
 
Duše nemaju udubljenja u jastucima.
One se slobodno dotiču kroz vreme u snovima.
Naše je da ih telu prizovemo, kad se prepoznamo.
 
Zaigraj! – kažeš mi. Odledi sever u očima.
Prizovi dane  studenog, vreme je; iglom se poigrati.
 
Ja žena pečalbara usmeravam kompas,
toplinom nemira u željama. I pevam!
Znaju čekati oni što veruju – kažem ti.
I skute, prema jugu, zakrećem.
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 66.
 
 
Egyszerű vers
hozzád legyen szerencsés utad
 
Eddig, egyszerű verset, nem írtam;
az ősz színeiről, a naptár lapjairól,
az októberi emlékekről, a sültgesztenye illatáról.
 
Pedig jártam azon az úton,
magunkhoz szóltunk, amikor elkerültük egymást.
 
Észak – dél. Az iránytű csúcsai vagyunk,
– egyszerű, állítod. Torkunkban a Gordiuszi
csomó, amíg dalolni nem kezdünk.
 
Eddig nem kívántam, hogy a vonat ide hozzon.
Pedig mint ütőerekben a kívánság haladnak,
Zakatolva 669, 669, 669 kilométerekben.
Borzongás gerinc-mente, ágyék-láz, gyötörnek.
 
A lelkek a párnán nyomot nem hagynak.
Az álomvilágban érinthetők szabadon.
Teendőnk, hogy befogadjuk, ha felismerjük egymást.
 
Táncolj! – mondod. Olvaszd fel szemedben az északot.
Idézd a hideg napokat, ideje; tűvel játszani.
 
Én, a csatangoló felesége, az iránytűt irányítom,
kívánságom melegével, nyugtalanságával. És dalolok.
Akik hisznek, tudnak várni – állítom.
És védőszárnyamat dél felé fordítom.
 
Fordította: Fehér Illés

Snježana Rončević Postanja – Teremtés

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Postanja   Sve povesti postanja rodiše prazninu. Sačinila bih ovu po trajanju posebnom.   (Nisam na ovom svetu da bih bila dobra i poslušna. Postavljam pitanja i tražim odgovore, ne želeći da duša izgori u ćutanju.)   Ne prkosim, ali promenila bih neke brojeve. Prepravila neki spis. Dodala više čvorova, neobičnom tragu na zlatovezu.   Tvorac je tvrdim smislio erotiku, sakriven u parnom kupatilu, od pretakanja uzbudljivih boja jeseni.   Tu bi bila priča o početku. (Nikad pre nismo privoleli dušu, da spozna lepotu spajanja tela.)   Verovali smo, dušino je, stavljati pečate na naše nedorečenosti. (Posebnost su joj naša trajanja i trpljenja.)   U životu pak uvek ima nekog, ko poznaje nekog ko zna da su se ispreplela tela, i da je tako počelo nicati seme postanja.   Tako je bilo, ako veruješ Bože, u moj slučaj, nešto drugačiji.

Teremtés   Minden teremtés-történet űrt szül. Ezt, időtállóságát tekintve, sajátosnak alkotnám.   (Nem azért vagyok ezen a földön, hogy jó és szófogadó legyek. Kérdezek és feleleteket várok, hogy a lélek a csendben ne égjen el.)   Nem lázadok, de egy-egy számot átdolgoznék. Egy-egy iraton változtatnék. Az aranyhímzés furcsa nyomára több csomót tennék.   Állítom, az erotikát a teremtő gőzfürdőben, az elragadó őszi színáradattól rejtve találta ki.   A kezdetek története itt lenne. (Eddig a lelket sosem késztettük a testegyesülés szépségének felismerésére.)   Hittük, rejtettségünkre a pecséttétel a lélek feladata. (Egyedisége szívósságunk és tűrőképességünk.)   Az életben viszont mindig akad valaki, aki ismer valakit, aki tudja, a testek összefonódtak és a teremtés magja így kezdett csírázni.   Isten, ha hiszed, így volt, esetemben valahogy másként.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 75.

Snježana Rončević Mogući portret stanovnika ravnice – A síkság lakosának lehetséges arcképe

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Mogući portret stanovnika ravnice ili optimistička pjesma Igorem   Željna živih likova tvoj portret neću naslikati.   Ne pravim mjesta, ni precima, ni potomcima na trošnom zidu galerije.   U znojavu košulju odijevam kožu. Idem za tvojim mirisom.   Trag kučkina legla u raspukloj zemlji pronalazim. I zmijin svlak. Tješiš me. Tu mora biti života.   Plodno je. Rastu žito i korov. Živa braća mrtvu odmjenjuju u čekanju žetve. Vjetrovi ravnaju sat na gumnima.   Ja pjevam. Iz grla mi rastu lelekače. Moje lice nema godine. Oko mi je varka plaveti daljine. Nigdje se nisam rodila. To me iznova živu, u tebi prepoznaju.

A síkság lakosának lehetséges arcképe avagy derűlátó vers Igorral   Élő alakokra vágyva arcképedet nem készítem el.   A romos fal képtárában helyet sem elődöknek, sem utódoknak nem készítek.   Bőrömet izzadt ingbe öltöztetem. Szagodat követem.   A nőstény fészek nyomát a meghasadt földben találom. És a kígyó levedlett bőrét. Vigasztalsz. Itt életnek kell lennie.   Termékeny. Nő a gabona és a kóró. Aratásra várva a halott testvéreket élők váltják. Az órát, ahol a gabonát verik, a szelek igazítják.   Dalolok. Torkomból siratóasszonyok nőnek. Arcom éveket nem tükröz. Szemem a messzi kék tüneménye. Sehol sem születtem. Engem élve, újra és újra, benned ismernek fel.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 44.

Snježana Rončević Zaokružen datum – Behatárolt időpont

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Zaokružen datum   Šta nosiš mili u koferu nadanja­?   Kojim ćeš nemirom oploditi čekanje?   Nasej seme nečuja. Neka nikne nevida. Sa proplankom neglasa.   Tu ćemo se voleti.   Rasprostri uzdanja pored uzglavlja.   Do truna soli kraj rane. Do trnak bagrema pod kožom. Do zračak mraka u zenici.   Da ne ostane prazna kuća uzdanja.

Behatárolt időpont   Kedves, a remény bőröndjében mit cipelsz?   Várakozást milyen nyugtalansággal termékenyítesz?   Vesd el a nem-hallom magot. Nőjön a nem-látom. A nem-hang fennsíkon.   Ott szeretjük majd egymást.   Vánkosodon terítsd szét a bizalmat.   A seb melletti só-morzsáig. A bőr alatti akác-tüskéig. A szembogári sötét sugárig.   Hogy a bizalom háza üresen ne maradjon.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 77.

Snježana Rončević Nigdina virtuelnog svijeta – Sehol-sincs a virtuális világban

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina virtuelnog svijeta1   Olako sijemo sjeme nemira, na displeju virtuelnog svijeta.   Prosiš me prezimenom kasirke iz supermarketa.   Vjenčana tobom, noćima sanjam, žene mornara. (Lahor im klobuči suknje, po dokovima.)   Gnosa, zla sestra saznanja, pomazuje mi tijelo, otrovnim sokovima.   Zaboravljam te, ne napuštajući zverinjak sjećanja.   12. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću

Sehol-sincs a virtuális világban1   A virtuális világ képernyőjén a nyugtalanság magját könnyen vetjük.   Kezemet a nagy áruház pénztárosnőjének nevével kéred meg.   Feleségedként, éjjelente a tengerészek asszonyairól álmodok. (Szoknyájukat a szél lengeti, a dokkokon.)   Gnosza, a felismerés rossz nővére testemet mérgező csodaszerrel keni.   Az emlékezet állatkertjét nem elhagyva feledlek.   1A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 2. verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 18.

Snježana Rončević Nigdina sa vlastitim imenima – Sehol-sincs saját nevünkkel

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina
sa vlastitim imenima¹
 
Dragala sam te, poznatim imenima,
pomerajući prst na geografskoj karti.
 
…Mrguda, Ljubija, Prosara, Gradina …
 
Svuda si hodio, pomiren raskršćima,
nemiran pred vrtlozima, bezmostih voda.
 
…Brzave, Ponora, Ljutave, Bistrice …
 
Naš su usud gradovi bez rijeke.
Što je meni kuća, tebi je raskuća.
 
Zgradivljeni zemljom i vodom,
vatru smo u oči udomili.
 
I tako smo se, nemušti ljubili,
suprotnim se vjetrovima dozivajući.
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 17.
 
 
Sehol-sincs
saját nevünkkel¹
 
Ujjamat a térképen mozgatva
ismert nevekkel becéztelek.
 
…Mrguda, Ljubija, Prosara, Gradina² …
 
A kereszteződésekbe megnyugodva, az örvények, híd
nélküli folyók előtt nyugtalankodva jártad a világot.
 
…Brzave, Ponora, Ljutave, Bistrice³ …
 
Sorsunk a folyó nélküli városok.
Ami számomra otthon, számodra rom.
 
Földdel, vízzel elragadva
honosítottuk meg szemünkben a tüzet.
 
És így, ellenkező szeleket idézve
némán csókoltuk egymást.
 
¹A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 1. verse
²Boszniai hegyek
³Boszniai hegyi folyók
 
Fordította: Fehér Illés

Snježana Rončević Nigdina jezerske vode – A tó vizének sehol-sincse

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina jezerske vode1   Evo me zloguke. Niti pred rodom, gole. Niti pred vodom, bose.   Iz čestita nauma, grijeh majke ne ponavljam. Ogledalim licem, nevolji prkoseći.   U glib smrdljive vode, jezera ravnice, potanju skramu stida sahranjujem.   Troglava, Lažna Aždaja, čuvar grijeha,vodom počinjenih, u bajku će me pretvoriti.   16. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću

A tó vizének sehol-sincse1   Rossz hírhozóként állok itt. A gólya előtt sem mez nélkül. A víz előtt sem saru nélkül.   Anyám bűnét becsületből nem ismétlem. Kimustrált arccal, a balsorsnak ellenállva.   A szégyen vékony kérgét az áporodott víz sarába, a síkság tavába temetem.   A Háromfejű, Hamis Sárkány, a vízzel elkövetett bűnök őre változtat mesévé.   1A Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 6. verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 19.

Snježana Rončević Nigdina pelin riječi – A sehol-sincs a szavak ürömfüve

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina
pelin riječi¹
 
Od kojih smo kletvi sazdani ti i ja?
 
Gnomi i gnomide gmile na dušama.
Tronogim korakom ne gaze se koračnice.
 
Podstičemo pelin riječi, ne kroteći jezik.
Prijekor, kao nemoć izričemo.
 
Duh samoće, noćiva nam u postelji.
 
U škakljiv obraz bih, ubod zuba da ti zadjenem.
Zapreten perčin, iza uha namjestim.
 
A kažem ti, po vas dan pred kućom nam,
zavija gluha psina, za vlastit lavež zavezana.
 
¹6. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 23.
 
 
A sehol-sincs
a szavak ürömfüve¹
 
Te és én milyen átokkal vagyunk összetákolva?
 
Lelkünkön gnómok, koboldok garázdálkodnak.
Háromlábú lépéssel kizárt a díszlépés.
 
Nyelvet nem fékezve serkentjük a szavak ürömfüvét.
A feddést tehetetlenségünkben alkalmazzuk.
 
Fekhelyünkön a magány lelke honol.
 
Csiklandós arcodba fogamat vájnám.
Füled mögé gyökeret vert hajfonatot helyeznék.
 
De állítom, házunk előtt egész nap
saját vonításához szokott süket kutya ugat.
 
¹A Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 6. verse
 
Fordította: Fehér Illés

Snježana Rončević Raskrsnica na putu za nigdinu – Kereszteződés a sehol-sincs felé vezető úton

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Raskrsnica na putu za nigdinu1   Diko, dockan je. Pusti, neka ljubav, u kući mrtvih riječi zanoći.   Rasedlaj konja. Vrati glasnika. Ljuba ti se, nenavikla draganju, predomišlja.   Vileni prosci dobuju pred vratima, na rđavoj bravi vid oštreći.   Penelopa je u Kirkinu halju odjevena. Zveketom izgubljenih ključa, uspavane vulkane pokreće.   Rasprosti samačku postelju. Kroz tavnu noćcu, dobri moj, pepelu će nas vratiti lava, uspavane.   15. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću

Kereszteződés a sehol-sincs felé vezető úton1   Késő van, kedvesem. Hagyd, hogy a szerelem a halott szavak házában éjszakázzon.   Vedd le a nyerget a lóról. Udvarláshoz nem szokott szerelmed latolgat.   Szemüket rossz záron csiszolva az ajtó előtt tündér-koldusok dobolnak.   Penelopé Kirke ruhájába öltözött. Szunnyadó vulkánokat elveszített kulcsok csörgésével mozdít.   Tárd a magányos fekhelyet. A kárhozott éjen keresztül, jóságosom, minket, delelőket a hamunak a láva ad vissza.   1A Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 5. verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 22.

Snježana Rončević Most na rijeci za nigdinu – Híd a sehol-sincs folyón felé

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Most
na rijeci za nigdinu¹
 
Svako stranja vlastitim bogazmom.
 
Zmijin svlak u tjesnacu ostavljamo,
Svakodnevno kožu mijenjajući.
 
Ti u ruci nosiš kamen,
uzaludan teret kog se ne odričeš.
 
Put zasipaš memljivom prašinom.
Siguran hodiš, tragom rijeke,
koja ti je teret oblikovala.
 
Ja dohodim, suprotnom obalom.
Vrletnu prtinu, neplodne ilove,
u utrtu putanju pretvaram, koračanje ponavljajući.
 
Put kad stane, pred tjesnacem,
iz vimena izvora, ponornica kad poteče,
pružićemo ruke i u vodu zagaziti.
 
Oblutak, sličan tvome, na dnu rijeke naći ćemo.
 
¹4. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 21.
 
 
Híd
a sehol-sincs felé folyón¹
 
Mindenki saját ösvényén topog.
 
Bőrünket naponta váltva
hagyjuk a szorosban a kígyó öltözetét.
 
Kezedben követ viszel,
felesleges terhet, melyről nem mondasz le.
 
Dohos porral hinted be az utat.
Biztosan haladsz a terhedet kialakító
folyó nyomán.
 
Én az ellenkező oldalon menetelek.
Lépteimet ismételve a meddő földet,
a meredek sziklást kitaposott úttá alakítom.
 
Az út végén, a szorosban,
mikor a forrás tőgyéből elered a búvópatak,
egymás kezét fogva a vízbe gázolunk.
 
A kavicsodhoz hasonló kavicsot a mederben leljük.
 
¹A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 4. verse
 
Fordította: Fehér Illés

 

Snježana Rončević Nigdina naivnih pitanja – Az együgyű kérdések sehol-sincse

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina
naivnih pitanja
 
Ruka je po navici, dijagnozu,
nerazumljivim rukopisom ispisala.
 
(Srce je mišić.
Služi za pumpanje krvi.
Nije njegovo da razmišlja.)
 
Zamiču sjenke iza ugla,
na poznatom prolazu.
Tako dragi ljudi odlaze.
 
(O kako je užasno,
kako je, neoprostivo užasno,
to trošno raspadanje, svega što živi.)
 
„Nema pitanja bitnijih od
naivnih pitanja.”
              Vislava Šimborska
 
Kako zakopčavaš, sanjiv, jutrom,
poslednje dugme na košulji?
 
Kako se ljutiš na cipele,
kad te ogledalo barice,
u kišnu jesen zavara?
 
…………………………….
 
Ponekad ti glasno, neoprezne riječi,
o prepoznavanju ljubavi izgovaram.
 
I strah moj zastane nad tobom stvarnim.
 
(Svejedno mi je tad! Nisam zaludno zapitana:
Da li je umjetnost, uistinu veća od života?
Da li umjetnost može da zaustavi vrijeme)?
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 24-25.
 
 
Az együgyű kérdések
sehol-sincse¹
 
Szokás szerint a diagnózist a kéz
érthetetlen kézírással írta.
 
(A szív, izom.
A vér szivattyúzására szolgál.
A gondolkodás nem az ő feladata.)
 
A sarok mögött,
az ismert átjárón, árnyak vonulnak.
Így mennek el a nekünk kedves emberek.
 
(Ó, mily szörnyű,
mily megbocsáthatatlanul szörnyű
ez a minden, ami élő szertefoszlása.)
 
„Az együgyű kérdéseknél
nincs fontosabb kérdés.”
              Wisława Szymborska
 
Ingeden az utolsó gombot, reggel,
álmosan, hogyan gombolod be?
 
Hogyan haragszol a cipőre,
mikor az őszi esőben
a pocsolya tükre megtéveszt?
 
…………………………….
 
Olykor, hozzád szólva hangosan ejtem ki
a szerelem felismeréséről szóló gondatlan szavakat.
 
És félelmem valós mivoltod előtt megtorpan.
 
(Nekem akkor mindegy! Nem hiába kérdem:
A művészet tényleg több az életnél?
Képes-e a művészet az időt megállítani?
 
¹A Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 7. verse
 
Fordította: Fehér Illés

Snježana Rončević Kad nema Van Goga da te naslika – Amikor Van Gogh hiányzik, hogy rólad képet fessen

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Kad nema Van Goga da te naslika   Ti možeš miran ostati i onda kad jedeš sebe.   Beskrvna ti košpica bez moždanika.   I bezub da si. Sakat. Bezuman. Širokog praznog ravničarskog vidika.   Po kazni nade, prenosila bih za tobom zveket metalne kutijice.   Nigdje i nikom ne ideš. Nikog ne poznaješ.   Do malo istog straha u svakom oku. Do molo umirenog vriska u svakom grlu. Do malo smrada u svakoj vodi.   Dobro je. Dobro je bilo. Dobro će biti.   Nikako da se izliječiš. Vijek ti uzaman ode.   Oče. Brate. Sine. Ljubavniče.

Amikor Van Gogh hiányzik, hogy rólad képet fessen   Te nyugodt tudsz maradni akkor is, amikor önmagadat emészted.   Agyvelő nélküli csonthéjad vértelen.   És tán fogad sincs. Nyomorék vagy. Idióta. Láthatárod széles üres síkság.   A remény büntetéseként, utánad a fémszelence csörgését vinném.   Soha senkihez sem mégy. Senkit sem ismersz.   Minden szemben ugyanazt a félelmet látod. Minden torokból ugyanazt a sikolyt hallod. Minden vízben ugyanazt a mocsár-bűzt érzed.   Jól van. Jó volt. Jó lesz.   Sehogy sem gyógyulsz. Léted a semmibe vész.   Apám. Fivérem. Fiam. Szeretőm.   Fordította: Fehér Illés

Izvor:  Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 43.

Snježana Rončević Rđava brava i lanac sa ognjišta – Rozsdás zár és otthonról lánc

  

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Rđava brava
i lanac sa ognjišta
 
Ispod nokta mi raste korov kuće.
Ispod dlana boso dijete jauče.
Prepoznatljivo tinja strah
u boju ilovače iz ravnice.
 
Prokleti smo.
Sva su nam staništa tijesna.
Sve topline – kopije vatre.
Svi pragovi – porušene kuće.
Svi prozori – razroke mačije oči uprte u noć.
 
U velikim robnim kućama
privremenih gradova, kradem kofere.
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 38.
 
 
Rozsdás zár
és otthonról lánc
 
Körmöm alatt gaznövény nő.
Tenyerem alatt mezítlábas gyerek jajgat.
A síkság sárgaföld színében
észrevehetően félelem pislákol.
 
Átkozottak vagyunk.
Szűk minden megálló.
Minden meleg – tűzutánzat.
minden küszöb – lerombolt ház.
Minden ablak – éjbe meredő kancsal macskaszem.
 
Ideiglenes városok
áruházaiban, bőröndöket lopok.
 
Fordította: Fehér Illés

Snježana Rončević Pismo bratu desete godine rata – Levél bátyámhoz a háború tizedik évében

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Pismo bratu desete godine rata   Prije sjećanja, bili smo i imali; Živo drvo predačko. Korijen uzemljen sa busenom. Cvjetnu granu za uzglavlje. Mi rodu, plodne uzdanice.   Čuvali smo se riječi pozdrava, posne trpeze, uzvanih i nepozvanih. Bojali smo se znanih i prepoznatih. Bježali od sporih što sustižu.   Skrivali smo ljubav mrtvim jezikom, od sinova, protiv kćeri, u nerod izdomljenih, neporodnih, bez družbenika.   Dočekasmo obećanja; Kamen pod glavu. Mrku kapu. Sjenu na oku… Manji smo, sve dalji. Odžiljeni od korijena.   Sad kad znamo, rode najsamiji, šta ostade, pelin suzom, podjelimo.

Levél bátyámhoz a háború tizedik évében   Emlékezet előtt voltunk, birtokoltunk; Ősi élő fa. A földbe mélyen gyökerezve. Vánkosunk virágos ág. Földim, termő támaszom.   Óvakodtunk a terített asztal körüli meghívottak és hívatlanok köszöntésétől. Féltünk ismerősöktől és felismertektől. Menekültünk utolérő lassúaktól.   Halott nyelven rejtettük a szerelmet, fiunktól, lányunk ellen, a megtört hazátlanba, meg nem születettbe, társtalanul.   Megértük az ígéretet; Fejünk alatt a követ. Szerencsétlenséget. Szemünkön árny… Töpörödünk, távolodunk. A gyökerektől elszakítva.   Most, mikor tudjuk, társtalan földim, mi maradt, megosztottuk, könnyel a virágport.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 50.

Snježana Rončević Nekrolog dnevnih heroja – A napi hősök gyászbeszéde

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Nekrolog
dnevnih heroja
 
Oslušni! Ne trepći!
Mrtvi smo junaci slikovnica.
Ti i ja, montirane fotografije.
Teret čuvarima porodičnih negativa.
 
Iz varke u obmanu, prolepetasmo,
krilima kroz požare. Spašeni?!
Ni krstom uslišeni, pepelom
neokaljani. Krv sa noža u uvir
vrela uvodnismo. I ostarismo.
 
Mrtvi su nam epski citati.
Neskromni za život; ti i ja
precrtan smo grafit, poderana čitanka.
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 49.
 
 
A napi hősök
gyászbeszéde
 
Hallgatózz! Ne pislogj!
Képeslapok halott hősei vagyunk.
Te és én, összeállított fényképek.
Teher a családi negatívok őrzői számára.
 
Cselfogásból fondorlatba, átjutottunk,
tüzeken keresztül szárnyakkal. Megmentettek?!
Kereszttel se megértetten, hamuval
se behintetten. A késről a vért az örvénylő
forrásba mostuk. És megöregedtünk.
 
Eposzaink idézetei halottak.
Az életre ne méltóak; te és én
áthúzott grafit vagyunk, eltépett olvasókönyv.
 
Fordította: Fehér Illés
  

Snježana Rončević Od nove godine do dana Jovanovog – Újévtől Jovan napig

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Od nove godine
do dana Jovanovog
 
Ni dvadeseti dan vrata dveri ne otvaram.
Čekam.
Da srsi utihnu.
Da novom ognjištu dveri prepoznam.
Da se uklopim.
Da se naviknem.
Da naučim iznova kolaž napraviti.
Sklapam sličicu po sličicu iluzije
(…od maka, metana, teina, nikotina,
otrova duše, budućnosti ploda,
sjemena novog ljubavnika,
gadosti domorodnih, pakosti pristiglih…)
 
Komad po komad jetre Prometejeve sakupljam,
u noć krilata kad odbjegnem.
(Ovako se pali vatra…, a ovako prikovan umire).
 
Varam li se?
Kad se može život u sekundu sabiti?
Samrt je pred okom i utmulim palcem.
Nema zaborava.
Točak će ponoviti vrijeme.
Ja neću preživjeti dan poslije potopa.
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 46.
 
 
Újévtől
Jovan napig¹
 
A bejárat ajtaját a huszadik napon sem nyitom ki.
Várom.
Hogy csituljon a borzongás.
Hogy felismerjem az új tűzhely bejáratát.
Hogy beilleszkedjek.
Hogy megszokjak.
Hogy újra megtanuljam a kollázst elkészíteni.
A látszatot képről képre állítom össze
(…mákból, metánból, teinből, nikotinból,
lélekméregből, a jövő terméséből,
az új szerető magjából,
az itteniek utálatából, a jövevények gyűlöletéből…)
 
Prométheusz máját darabonként gyűjtöm,
a menekülés szárnyas éjjelén.
(Tüzet így gyújtunk…, így meg megfeszítve pusztulunk).
 
Tévedek?
Egy pillanatba mikor lehet az életet sűríteni?
Szemünk és zsibbadt hüvelykujjunk előtt a halál.
Nincs feledés.
Ismétli az időt a kerék.
Az özönvíz utáni napot én nem érem meg.
 
¹Sveti Jovan Krstitelj (Keresztelő szent János) ünnepe a Gergely-naptár szerint január 20.
 
Fordította: Fehér Illés

Snježana Rončević Pamflet – Pamflet

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Pamflet   Ne ubijaj me mojim strahom.   Ne kuni me mojim grehom.   Ne maštaj me tuđim dodirom.   Ne izdaj se mojim kajanjem.   Ne čekaj me mojim nemirom.   Nemam mudrost nad sobom. Ljubav nema: telo, misli, greh, vreme, utehu, nestrpljenje, kajanje.   Verujem, besmrtni smo. Zaklapam oči i dotičem te sveprisutnog.

Pamflet   Ne félelmemmel ölj meg.   Ne bűnömmel szidj.   Ne idegen érintéssel ábrándozz rólam.   Ne bűnbánatommal árulj el.   Ne nyugtalanságommal várj.   Önmagammal szemben bölcs nem vagyok. A szerelemnek nincs: teste, gondolata, bűne, ideje, vigasza, indulata, bűnbánata.   Hiszem, halhatatlanok vagyunk. Behunyom szemem és összjelenléted érintem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 75.

Snježana Rončević Deveti krug života – Az élet kilencedik köre

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Deveti krug života   Nenavikla na molitvu, neobučena za slugu, Tebe prizivam, petim padežom. Majko. Bože. Oče. Dete. Ljubavniče.   Sama. Sam u plašljivoj tišini prije krika. Zluradim osmjehom baždarim granicu bijesa i nemoći. Sumnjiva me radost pohodi poslije plača.   Strah je živo drhtanje duše. Lažna tišina između dva gonga mehaničkog sata. A život uporno upinjanje klatna. Da udjene zvuk u prazan hod.

Az élet kilencedik köre   Mint olyan, aki sem imádkozni,, sem szolgálni nem képes, Téged szólítalak, megszólító módban. Anyám. Istenem. Apám. Gyermekem. Szeretőm.   Egyedül. Egyedül a sikoly előtti szorongó csendben. A düh és tehetetlenség határát kesernyés mosollyal hitelesítem. A zokogás után kétes öröm kísért.   Iszony a lélek élő remegése. Hamis csend a mechanikus óra két gongütése között. Az élet meg a harangnyelv kitartó feszülése. Hogy a hangot üres járatba fűzze.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 56.