Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Mogući
portret stanovnika ravnice |
A síkság lakosának lehetséges arcképe |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Mogući
portret stanovnika ravnice |
A síkság lakosának lehetséges arcképe |
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Zaokružen datum |
Behatárolt időpont |
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Nigdina |
Sehol-sincs |
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Nigdina
sa vlastitim imenima1
Dragala
sam te, poznatim imenima,
pomerajući
prst na geografskoj karti.
…Mrguda,
Ljubija, Prosara, Gradina …
Svuda
si hodio, pomiren raskršćima,
nemiran
pred vrtlozima, bezmostih voda.
…Brzave,
Ponora, Ljutave, Bistrice …
Naš
su usud gradovi bez rijeke.
Što
je meni kuća, tebi je raskuća.
Zgradivljeni
zemljom i vodom,
vatru
smo u oči udomili.
I
tako smo se, nemušti ljubili,
suprotnim
se vjetrovima dozivajući.
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 17.
Sehol-sincs
saját nevünkkel1
Ujjamat a térképen mozgatva
ismert nevekkel becéztelek.
…Mrguda, Ljubija, Prosara, Gradina2
…
A kereszteződésekbe megnyugodva, az
örvények, híd
nélküli folyók előtt nyugtalankodva jártad
a világot.
…Brzave, Ponora, Ljutave, Bistrice3
…
Sorsunk a folyó nélküli városok.
Ami számomra otthon, számodra rom.
Földdel, vízzel elragadva
honosítottuk meg szemünkben a tüzet.
És így, ellenkező szeleket idézve
némán csókoltuk egymást.
1A
Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 1. verse
2Boszniai
hegyek
3Boszniai
hegyi folyók
Fordította:
Fehér Illés
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Nigdina |
A tó
vizének |
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Nigdina
pelin riječi1
Od
kojih smo kletvi sazdani ti i ja?
Gnomi
i gnomide gmile na dušama.
Tronogim
korakom ne gaze se koračnice.
Podstičemo
pelin riječi, ne kroteći jezik.
Prijekor,
kao nemoć izričemo.
Duh
samoće, noćiva nam u postelji.
U
škakljiv obraz bih, ubod zuba da ti zadjenem.
Zapreten
perčin, iza uha namjestim.
A
kažem ti, po vas dan pred kućom nam,
zavija
gluha psina, za vlastit lavež zavezana.
16. pesma ciklusa Nigdine
leta posvećen pesniku Marku Grbiću
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 23.
A sehol-sincs
a szavak ürömfüve1
Te és én milyen átokkal vagyunk összetákolva?
Lelkünkön gnómok, koboldok garázdálkodnak.
Háromlábú lépéssel kizárt a díszlépés.
Nyelvet nem fékezve serkentjük a szavak ürömfüvét.
A feddést tehetetlenségünkben alkalmazzuk.
Fekhelyünkön a magány lelke honol.
Csiklandós arcodba fogamat vájnám.
Füled mögé gyökeret vert hajfonatot helyeznék.
De állítom, házunk előtt egész nap
saját vonításához szokott süket kutya ugat.
1A Marko Grbićnek
szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 6. verse
Fordította:
Fehér Illés
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Raskrsnica |
Kereszteződés |
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Most
na rijeci za nigdinu1
Svako
stranja vlastitim bogazmom.
Zmijin
svlak u tjesnacu ostavljamo,
Svakodnevno
kožu mijenjajući.
Ti
u ruci nosiš kamen,
uzaludan
teret kog se ne odričeš.
Put
zasipaš memljivom prašinom.
Siguran
hodiš, tragom rijeke,
koja
ti je teret oblikovala.
Ja
dohodim, suprotnom obalom.
Vrletnu
prtinu, neplodne ilove,
u
utrtu putanju pretvaram, koračanje ponavljajući.
Put
kad stane, pred tjesnacem,
iz
vimena izvora, ponornica kad poteče,
pružićemo
ruke i u vodu zagaziti.
Oblutak,
sličan tvome, na dnu rijeke naći ćemo.
14. pesma ciklusa Nigdine
leta posvećen pesniku Marku Grbiću
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 21.
Híd
a sehol-sincs
felé folyón1
Mindenki
saját ösvényén topog.
Bőrünket
naponta váltva
hagyjuk
a szorosban a kígyó öltözetét.
Kezedben
követ viszel,
felesleges
terhet, melyről nem mondasz le.
Dohos
porral hinted be az utat.
Biztosan
haladsz a terhedet kialakító
folyó
nyomán.
Én az
ellenkező oldalon menetelek.
Lépteimet
ismételve a meddő földet,
a
meredek sziklást kitaposott úttá alakítom.
Az út
végén, a szorosban,
mikor a
forrás tőgyéből elered a búvópatak,
egymás
kezét fogva a vízbe gázolunk.
A
kavicsodhoz hasonló kavicsot a mederben leljük.
1A Marko Grbićnek
szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 4. verse
Fordította:
Fehér Illés
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Nigdina
naivnih pitanja
Ruka
je po navici, dijagnozu,
nerazumljivim
rukopisom ispisala.
(Srce
je mišić.
Služi
za pumpanje krvi.
Nije
njegovo da razmišlja.)
Zamiču
sjenke iza ugla,
na
poznatom prolazu.
Tako
dragi ljudi odlaze.
(O
kako je užasno,
kako
je, neoprostivo užasno,
to
trošno raspadanje, svega što živi.)
„Nema
pitanja bitnijih od
naivnih
pitanja.”
Vislava Šimborska
Kako
zakopčavaš, sanjiv, jutrom,
poslednje
dugme na košulji?
Kako
se ljutiš na cipele,
kad
te ogledalo barice,
u
kišnu jesen zavara?
…………………………….
Ponekad
ti glasno, neoprezne riječi,
o
prepoznavanju ljubavi izgovaram.
I
strah moj zastane nad tobom stvarnim.
(Svejedno
mi je tad! Nisam zaludno zapitana:
Da
li je umjetnost, uistinu veća od života?
Da
li umjetnost može da zaustavi vrijeme)?
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 24-25.
Az
együgyű kérdések
sehol-sincse1
Szokás
szerint a diagnózist a kéz
érthetetlen
kézírással írta.
(A
szív, izom.
A
vér szivattyúzására szolgál.
A
gondolkodás nem az ő feladata.)
A
sarok mögött,
az
ismert átjárón, árnyak vonulnak.
Így
mennek el a nekünk kedves emberek.
(Ó,
mily szörnyű,
mily
megbocsáthatatlanul szörnyű
ez
a minden, ami élő szertefoszlása.)
„Az
együgyű kérdéseknél
nincs
fontosabb kérdés.”
Wisława Szymborska
Ingeden
az utolsó gombot, reggel,
álmosan,
hogyan gombolod be?
Hogyan
haragszol a cipőre,
mikor
az őszi esőben
a
pocsolya tükre megtéveszt?
…………………………….
Olykor,
hozzád szólva hangosan ejtem ki
a
szerelem felismeréséről szóló gondatlan szavakat.
És
félelmem valós mivoltod előtt megtorpan.
(Nekem
akkor mindegy! Nem hiába kérdem:
A
művészet tényleg több az életnél?
Képes-e
a művészet az időt megállítani?
1A
Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 7. verse
Fordította:
Fehér Illés
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Kad
nema Van Goga |
Amikor Van Gogh
hiányzik, |
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Rđava brava
i lanac sa ognjišta
Ispod
nokta mi raste korov kuće.
Ispod
dlana boso dijete jauče.
Prepoznatljivo
tinja strah
u
boju ilovače iz ravnice.
Prokleti
smo.
Sva
su nam staništa tijesna.
Sve
topline – kopije vatre.
Svi
pragovi – porušene kuće.
Svi
prozori – razroke mačije oči uprte u noć.
U
velikim robnim kućama
privremenih gradova,
kradem kofere.
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 38.
Rozsdás zár
és otthonról lánc
Körmöm
alatt gaznövény nő.
Tenyerem
alatt mezítlábas gyerek jajgat.
A síkság
sárgaföld színében
észrevehetően
félelem pislákol.
Átkozottak
vagyunk.
Szűk
minden megálló.
Minden
meleg – tűzutánzat.
minden
küszöb – lerombolt ház.
Minden
ablak – éjbe meredő kancsal macskaszem.
Ideiglenes
városok
áruházaiban,
bőröndöket lopok.
Fordította: Fehér Illés
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Pismo bratu |
Levél bátyámhoz |
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 50.
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Nekrolog
dnevnih heroja
Oslušni!
Ne trepći!
Mrtvi
smo junaci slikovnica.
Ti
i ja, montirane fotografije.
Teret
čuvarima porodičnih negativa.
Iz
varke u obmanu, prolepetasmo,
krilima
kroz požare. Spašeni?!
Ni
krstom uslišeni, pepelom
neokaljani.
Krv sa noža u uvir
vrela
uvodnismo. I ostarismo.
Mrtvi
su nam epski citati.
Neskromni
za život; ti i ja
precrtan
smo grafit, poderana čitanka.
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 49.
A napi hősök
gyászbeszéde
Hallgatózz!
Ne pislogj!
Képeslapok
halott hősei vagyunk.
Te és
én, összeállított fényképek.
Teher a
családi negatívok őrzői számára.
Cselfogásból
fondorlatba, átjutottunk,
tüzeken
keresztül szárnyakkal. Megmentettek?!
Kereszttel
se megértetten, hamuval
se
behintetten. A késről a vért az örvénylő
forrásba
mostuk. És megöregedtünk.
Eposzaink
idézetei halottak.
Az
életre ne méltóak; te és én
áthúzott
grafit vagyunk, eltépett olvasókönyv.
Fordította:
Fehér Illés
Snježana Rončević Vrbaška
1959. –
Od nove godine
do dana Jovanovog
Ni
dvadeseti dan vrata dveri ne otvaram.
Čekam.
Da
srsi utihnu.
Da
novom ognjištu dveri prepoznam.
Da
se uklopim.
Da
se naviknem.
Da
naučim iznova kolaž napraviti.
Sklapam
sličicu po sličicu iluzije
(…od
maka, metana, teina, nikotina,
otrova
duše, budućnosti ploda,
sjemena
novog ljubavnika,
gadosti
domorodnih, pakosti pristiglih…)
Komad
po komad jetre Prometejeve sakupljam,
u
noć krilata kad odbjegnem.
(Ovako
se pali vatra…, a ovako prikovan umire).
Varam
li se?
Kad
se može život u sekundu sabiti?
Samrt
je pred okom i utmulim palcem.
Nema
zaborava.
Točak
će ponoviti vrijeme.
Ja
neću preživjeti dan poslije potopa.
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 46.
Újévtől
Jovan napig1
A
bejárat ajtaját a huszadik napon sem nyitom ki.
Várom.
Hogy
csituljon a borzongás.
Hogy
felismerjem az új tűzhely bejáratát.
Hogy
beilleszkedjek.
Hogy
megszokjak.
Hogy újra
megtanuljam a kollázst elkészíteni.
A
látszatot képről képre állítom össze
(…mákból,
metánból, teinből, nikotinból,
lélekméregből,
a jövő terméséből,
az új
szerető magjából,
az
itteniek utálatából, a jövevények gyűlöletéből…)
Prométheusz
máját darabonként gyűjtöm,
a
menekülés szárnyas éjjelén.
(Tüzet
így gyújtunk…, így meg megfeszítve pusztulunk).
Tévedek?
Egy
pillanatba mikor lehet az életet sűríteni?
Szemünk
és zsibbadt hüvelykujjunk előtt a halál.
Nincs
feledés.
Ismétli
az időt a kerék.
Az
özönvíz utáni napot én nem érem meg.
1Sveti Jovan Krstitelj (Keresztelő
szent János) ünnepe a Gergely-naptár szerint január 20.
Fordította:
Fehér Illés
Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Pamflet |
Pamflet |
Snježana Rončević Vrbaška
1959. –
Deveti
krug života |
Az élet kilencedik köre |
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 56.
Snježana Rončević Vrbaška
1959. –
Jedno od |
A hallgatás |
Snježana Rončević Vrbaška
1959. –
&&& |
&&& |
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 82.
Andersenova bojažljivost |
Andresen bátortalansága |
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 85.