Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Nigdina
naivnih pitanja
Ruka
je po navici, dijagnozu,
nerazumljivim
rukopisom ispisala.
(Srce
je mišić.
Služi
za pumpanje krvi.
Nije
njegovo da razmišlja.)
Zamiču
sjenke iza ugla,
na
poznatom prolazu.
Tako
dragi ljudi odlaze.
(O
kako je užasno,
kako
je, neoprostivo užasno,
to
trošno raspadanje, svega što živi.)
„Nema
pitanja bitnijih od
naivnih
pitanja.”
Vislava Šimborska
Kako
zakopčavaš, sanjiv, jutrom,
poslednje
dugme na košulji?
Kako
se ljutiš na cipele,
kad
te ogledalo barice,
u
kišnu jesen zavara?
…………………………….
Ponekad
ti glasno, neoprezne riječi,
o
prepoznavanju ljubavi izgovaram.
I
strah moj zastane nad tobom stvarnim.
(Svejedno
mi je tad! Nisam zaludno zapitana:
Da
li je umjetnost, uistinu veća od života?
Da
li umjetnost može da zaustavi vrijeme)?
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 24-25.
Az
együgyű kérdések
sehol-sincse1
Szokás
szerint a diagnózist a kéz
érthetetlen
kézírással írta.
(A
szív, izom.
A
vér szivattyúzására szolgál.
A
gondolkodás nem az ő feladata.)
A
sarok mögött,
az
ismert átjárón, árnyak vonulnak.
Így
mennek el a nekünk kedves emberek.
(Ó,
mily szörnyű,
mily
megbocsáthatatlanul szörnyű
ez
a minden, ami élő szertefoszlása.)
„Az
együgyű kérdéseknél
nincs
fontosabb kérdés.”
Wisława Szymborska
Ingeden
az utolsó gombot, reggel,
álmosan,
hogyan gombolod be?
Hogyan
haragszol a cipőre,
mikor
az őszi esőben
a
pocsolya tükre megtéveszt?
…………………………….
Olykor,
hozzád szólva hangosan ejtem ki
a
szerelem felismeréséről szóló gondatlan szavakat.
És
félelmem valós mivoltod előtt megtorpan.
(Nekem
akkor mindegy! Nem hiába kérdem:
A
művészet tényleg több az életnél?
Képes-e
a művészet az időt megállítani?
1A
Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 7. verse
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése