Zoran Bognar Vukovar 30.
januar 1965. –
Ljubav (više) nije dovoljna
Kažu:
ljudi
su stvoreni da bi bili voljeni,
a
stvari da bi se koristile.
Haos
u svetu je nastao onog trena
kada
su stvari postale voljene,
a
ljudi (is)korišteni...
Ljubav
(više) nije dovoljna...
Između
nevinosti i poroka,
između
strasti i strahova
svi
ubijaju svoje ljubavi
dajući
doprinos dnevniku beščašća...
Ima
ljubavi koje slabe samoćom;
ima
ljubavi koje jačaju raskidom;
a
ima i ljubavi koje se hrane osvetom...
Ne
počinju svi krajevi samoćom,
iako
su neke samoće nagoveštaj kraja...
Jednostavno,
ljubav (više) nije dovoljna...
Ko u
ljubavi želi da istrajava
prihvata
ulogu mučenika...
Svako
može ubiti svoju ljubav:
neko
ubija poljupcem,
a
neko grubim rečima;
neko
ubija čvrstim zagrljajem,
a
neko nožem u leđa...
Svako
(od nas) može ubiti svoju ljubav,
iako
ne umiru svi (oni) koji su to (i) uradili...
Čak
i kad čovek ide da ubija
on mora
imati razlog da (i dalje) živi...
Demoni
se tada vraćaju svom nalogodavcu,
a
senke u svoj prvobitan oblik...
Beograd, 2013.
Izvor: Zoran Bognar:
Insomnija, bele noći Nova Poetika Beograd 2018.
A szerelem (immár) nem elég
Mondják:
az ember, szeretetre teremtett
teremtmény,
a tárgyak meg használatra.
A káosz abban a pillanatban
keletkezett,
amikor a tárgyakat kezdték szeretni,
az embereket meg kihasználni…
A szerelem (immár) nem elég…
Az ártatlanság és a bűn között,
a vágy és a félelem között
adományát a gyalázat naplójához adva
szerelmét mindenki öli…
Olykor a szerelem a magánnyal tikkad;
olykor a szerelem váláskor gyógyul;
de van szerelem, mely bosszúval
táplálkozik…
Minden vég nem magánnyal kezdődik,
bár van magány, mely véget jelez…
Egyszerű, a szerelem (immár) nem
elég…
Aki a szerelemben kitart,
mártír szerepet vállal…
Szerelmével mindenki képes végezni:
egyesek csókkal ölnek,
mások durva szavakkal;
van aki szívélyesen ölelve,
más meg kést hátba döfve…
(Közülünk) szerelmével mindenki
képes végezni,
bár nem mindenki hal meg, aki ezt meg
(is) teszi…
Még az is, aki ölni indul,
(továbbra is) élni akar…
A démonok akkor megbízójukhoz térnek
vissza,
az árnyak meg elsődleges alakjukba…
Belgrád, 2013.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése