Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
|
Raskrsnica
na putu
za nigdinu1
Diko, dockan je.
Pusti, neka ljubav,
u kući mrtvih riječi zanoći.
Rasedlaj konja. Vrati glasnika.
Ljuba ti se, nenavikla draganju, predomišlja.
Vileni prosci dobuju pred vratima,
na rđavoj bravi vid oštreći.
Penelopa je u Kirkinu halju odjevena.
Zveketom izgubljenih ključa,
uspavane vulkane pokreće.
Rasprosti samačku postelju.
Kroz tavnu noćcu, dobri moj,
pepelu će nas vratiti lava, uspavane.
15. pesma ciklusa
Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću
|
Kereszteződés
a
sehol-sincs felé vezető úton1
Késő van, kedvesem.
Hagyd, hogy a szerelem
a halott szavak házában éjszakázzon.
Vedd le a nyerget a lóról.
Udvarláshoz nem szokott szerelmed latolgat.
Szemüket rossz záron csiszolva
az ajtó előtt tündér-koldusok dobolnak.
Penelopé Kirke ruhájába öltözött.
Szunnyadó vulkánokat
elveszített kulcsok csörgésével mozdít.
Tárd a magányos fekhelyet.
A kárhozott éjen keresztül, jóságosom,
minket, delelőket a hamunak a láva ad vissza.
1A Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 5. verse
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: Snježana
Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése