Snježana Rončević Vrbaška
1959. –
Od nove godine
do dana Jovanovog
Ni
dvadeseti dan vrata dveri ne otvaram.
Čekam.
Da
srsi utihnu.
Da
novom ognjištu dveri prepoznam.
Da
se uklopim.
Da
se naviknem.
Da
naučim iznova kolaž napraviti.
Sklapam
sličicu po sličicu iluzije
(…od
maka, metana, teina, nikotina,
otrova
duše, budućnosti ploda,
sjemena
novog ljubavnika,
gadosti
domorodnih, pakosti pristiglih…)
Komad
po komad jetre Prometejeve sakupljam,
u
noć krilata kad odbjegnem.
(Ovako
se pali vatra…, a ovako prikovan umire).
Varam
li se?
Kad
se može život u sekundu sabiti?
Samrt
je pred okom i utmulim palcem.
Nema
zaborava.
Točak
će ponoviti vrijeme.
Ja
neću preživjeti dan poslije potopa.
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 46.
Újévtől
Jovan napig1
A
bejárat ajtaját a huszadik napon sem nyitom ki.
Várom.
Hogy
csituljon a borzongás.
Hogy
felismerjem az új tűzhely bejáratát.
Hogy
beilleszkedjek.
Hogy
megszokjak.
Hogy újra
megtanuljam a kollázst elkészíteni.
A
látszatot képről képre állítom össze
(…mákból,
metánból, teinből, nikotinból,
lélekméregből,
a jövő terméséből,
az új
szerető magjából,
az
itteniek utálatából, a jövevények gyűlöletéből…)
Prométheusz
máját darabonként gyűjtöm,
a
menekülés szárnyas éjjelén.
(Tüzet
így gyújtunk…, így meg megfeszítve pusztulunk).
Tévedek?
Egy
pillanatba mikor lehet az életet sűríteni?
Szemünk
és zsibbadt hüvelykujjunk előtt a halál.
Nincs
feledés.
Ismétli
az időt a kerék.
Az
özönvíz utáni napot én nem érem meg.
1Sveti Jovan Krstitelj (Keresztelő
szent János) ünnepe a Gergely-naptár szerint január 20.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése