Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Rđava brava
i lanac sa ognjišta
Ispod
nokta mi raste korov kuće.
Ispod
dlana boso dijete jauče.
Prepoznatljivo
tinja strah
u
boju ilovače iz ravnice.
Prokleti
smo.
Sva
su nam staništa tijesna.
Sve
topline – kopije vatre.
Svi
pragovi – porušene kuće.
Svi
prozori – razroke mačije oči uprte u noć.
U
velikim robnim kućama
privremenih gradova,
kradem kofere.
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 38.
Rozsdás zár
és otthonról lánc
Körmöm
alatt gaznövény nő.
Tenyerem
alatt mezítlábas gyerek jajgat.
A síkság
sárgaföld színében
észrevehetően
félelem pislákol.
Átkozottak
vagyunk.
Szűk
minden megálló.
Minden
meleg – tűzutánzat.
minden
küszöb – lerombolt ház.
Minden
ablak – éjbe meredő kancsal macskaszem.
Ideiglenes
városok
áruházaiban,
bőröndöket lopok.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése