Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
|
Mogući
portret stanovnika ravnice
ili
optimistička pjesma Igorem
Željna živih likova
tvoj portret neću naslikati.
Ne pravim mjesta,
ni precima, ni potomcima
na trošnom zidu galerije.
U znojavu košulju odijevam kožu.
Idem za tvojim mirisom.
Trag kučkina legla
u raspukloj zemlji pronalazim.
I zmijin svlak.
Tješiš me. Tu mora biti života.
Plodno je. Rastu žito i korov.
Živa braća mrtvu odmjenjuju
u čekanju žetve.
Vjetrovi ravnaju sat na gumnima.
Ja pjevam. Iz grla mi rastu lelekače.
Moje lice nema godine.
Oko mi je varka plaveti daljine.
Nigdje se nisam rodila.
To me iznova živu, u tebi prepoznaju.
|
A síkság lakosának lehetséges arcképe
avagy derűlátó vers Igorral
Élő alakokra vágyva
arcképedet nem készítem el.
A romos fal képtárában
helyet sem elődöknek, sem
utódoknak
nem készítek.
Bőrömet izzadt ingbe öltöztetem.
Szagodat követem.
A nőstény fészek nyomát
a meghasadt földben találom.
És a kígyó levedlett bőrét.
Vigasztalsz. Itt életnek kell
lennie.
Termékeny. Nő a gabona és a kóró.
Aratásra várva a halott
testvéreket
élők váltják.
Az órát, ahol a gabonát verik, a
szelek igazítják.
Dalolok. Torkomból siratóasszonyok
nőnek.
Arcom éveket nem tükröz.
Szemem a messzi kék tüneménye.
Sehol sem születtem.
Engem élve, újra és újra, benned
ismernek fel.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 44.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése