Snježana Rončević Vrbaška 1959. –
Most
na rijeci za nigdinu1
Svako
stranja vlastitim bogazmom.
Zmijin
svlak u tjesnacu ostavljamo,
Svakodnevno
kožu mijenjajući.
Ti
u ruci nosiš kamen,
uzaludan
teret kog se ne odričeš.
Put
zasipaš memljivom prašinom.
Siguran
hodiš, tragom rijeke,
koja
ti je teret oblikovala.
Ja
dohodim, suprotnom obalom.
Vrletnu
prtinu, neplodne ilove,
u
utrtu putanju pretvaram, koračanje ponavljajući.
Put
kad stane, pred tjesnacem,
iz
vimena izvora, ponornica kad poteče,
pružićemo
ruke i u vodu zagaziti.
Oblutak,
sličan tvome, na dnu rijeke naći ćemo.
14. pesma ciklusa Nigdine
leta posvećen pesniku Marku Grbiću
Izvor:
Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 21.
Híd
a sehol-sincs
felé folyón1
Mindenki
saját ösvényén topog.
Bőrünket
naponta váltva
hagyjuk
a szorosban a kígyó öltözetét.
Kezedben
követ viszel,
felesleges
terhet, melyről nem mondasz le.
Dohos
porral hinted be az utat.
Biztosan
haladsz a terhedet kialakító
folyó
nyomán.
Én az
ellenkező oldalon menetelek.
Lépteimet
ismételve a meddő földet,
a
meredek sziklást kitaposott úttá alakítom.
Az út
végén, a szorosban,
mikor a
forrás tőgyéből elered a búvópatak,
egymás
kezét fogva a vízbe gázolunk.
A
kavicsodhoz hasonló kavicsot a mederben leljük.
1A Marko Grbićnek
szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 4. verse
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése