Jász
Attila Szőny, 1966. március 26. –
|
A világ végéig
A világ végén
kisütött a nap. Végre. Végtelen
lassú hullámok
ostromolják a hatalmas, kopár
sziklafalakat. Csak
szél, szél, szél, zúgás és
óceánmoraj. Egy
világítótorony, más semmi.
Szél, végtelen
és nyugodt víztömeg, és a világ
vége. Mint a
mesében, olyan földön túlian szép.
Az utolsó kép is
lehetne az életemben. A világ
végéig elnézném.
Hasonlóak vagyunk, ugye?
(Cabo da Roca, 2017 május vége)
|
Do kraja sveta
Na kraju sveta sunce je zasjalo. Konačno. Ogromne
zidove stena, golet
beskonačni, spori valovi
opsedaju. Samo
vetar, vetar, vetar, hujanje i
brujanje okeana.
Jedan svetionik, ništa više.
Vetar, beskonačna i
mirna masa vode i kraj
sveta. Kao u bajci, prava
vanzemaljska lepota.
U mom životu i poslednja
slika bi mogla biti.
Do kraja sveta bi
gledao. Slični smo, zar ne?
(Kabo da Roka, 2017, koncem maja)
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest
2019.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése