Keresés ebben a blogban

2022. június 7., kedd

Katarina Sarić Razvučena pjesma – Kinyújtott vers

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

Razvučena pjesma
 
/Od gusjenice do leptirice/
 
Znaš li?
 
Da razvukla sam ti ime
kao žvakaću gumu preko musavog lica nedozrelog djeteta
preko krila ptice rugalice svake ove svakcijate stranice
razvukla ti namješten osmijeh i predaju kolodvorsku
s koljena na koljeno kao štafetu prenošenu
sa subote na subotu onih impotentnih protesta
nedjeljnih popodneva raspisanih konkursa:
,,G-din Savršeni traži novu ženu“
svježu
dovršenu
nepotrošenu
 
Da vratiću se
Živa živcijata
od suzavaca razmazana hartija
glasnica oteklih od svršavanja
 
Vratiti kao raspjevana lasta
pjesma epska uz gusle rastegnuta.
 
Razvukla sam te u liniju duž stomaka
kao slatko od višanja sa jezika
na udolinu ispod pupka
zagolicala
Razvlačiće je neki drugi
Znaš li?
ubuduće
iz ruke u ruku
od usta do usta
Kao tijesto za kiflice sa džemom oklagija
dječije slagalice, poštapalice, brzalice
mezu uz lozovaču ljutu domaću
 
Kao uštirkan stolnjak uvijen oko gležnjeva zdravica
/Uflekaćemo ga prosutim sokovima kad noć padne kao zavjesa/
meka glina podatna za oblikovanje
regularnih modula
 
U predsoblju će
kao suvenir
ostati one vojničke cokule u kojima sam željela svijet da mijenjam
Visokom štiklom zamijenjene
naoštrenom olovkom
crtaće me snenu protegnutu
iz gusjenice ženu
od brade do bokova izvučenu
cijelu cjelcijatu
probuđenu!
 
Tebi pod čeličnim prstima izmigoljenu
guju ispod kamena
a za dlaku ti pripitomljenu
Troglavu alu, storepu beštiju
onu nekad tvoju
 
Drugi će je sada gledati kako se svlači
I to znaš li?
Pod suncem zmijsku košuljicu presvlači
Drugi upijati dok se cijedi
kao sa usana zrela pljuvačka
ovlaženo sa štrika pred kišu rublje
 
Složiće je prsti na brzinu pokupljeni
Dok ti ćeš gledati iz daleka
Zavijati
kao gladna godina
na stomak prazan
Kao
žedan preko vode
preveden.
 
I da. Biće ti žao.
Znao ili ne znao.
 
Izvor: https://nigdine.com/katarina-saric-pesme/?fbclid=IwAR3Nje3RKHdITTftjqeDfsDeVwCkVEwsP9ifxUBnFnV_rXjLZzmnnuD2JEc
 
 
Kinyújtott vers
 
/A hernyótól a lepkéig/
 
Tudod-e?
 
Nevedet
holmi éretlen gyerek nyálas arcán a fecsegő poszáta szárnyán
ezeken az össze-vissza oldalakon rágógumiként nyújtottam ki
kinyújtottam talmi mosolyodat és a stafétaként
nemzedékről nemzedékre szombatról szombatra átvitt
állomási megadást azokat a vasárnap délutáni
impotens tüntetéseket a kiírt pályázatokat:
„Tökéletes G-vallér új asszonyt keres”
frisset
üdét
kívánatosat
 
Igen visszatérek
Elevenen egészben
a könnyfakasztó gáztól maszatos papírlap
a kielégítésektől megdagadt hangszálaival
 
Mint daloló fecske
mint guszlán elnyújtott eposz térek vissza.
 
Hason keresztül húzott vonalra nyújtottalak ki
mint a nyelven szétmállott meggyízt
a köldök alatti lankáson
csiklandoztalak
A nőt mások fogják nyújtani
Tudod-e?
ezután
kézről kézre
szájról szájra
Akár a nyújtófa a gyümölcsízzel kevert kiflitésztát,
a kirakójátékokat, a töltelékszavakat, a nyelvtörőket
házi pálinka mellett az ínyencségeket
 
Akár a köszöntő csuklója köré csavart kikeményített asztalterítő
/Mikor az éj függönyként leszáll kiöntött szörpökkel pecsételjük/
szabályos egységek alakítására
szolgáló lágy agyag
 
Az előszobában
mint emléktárgy
marad az a két katonabakancs melyekben meg akartam váltani a világot
Immár tűsarkú cipőben
kihegyezett ceruzával
rajzolnak majd engem az álmodozót
a tetőtől talpig
hernyóból kihúzott nőt
a teljes egészében
örökmozgót!
 
A vasmarkodból kisiklott
kőalatti
majdnem megszelídített kígyót
A megrögzött locsogót a százfarkú bestiát
azt aki egykor a tiéd volt
 
Most mások nézik majd a nő hogyan vetkőzik
És ezt tudod-e?
A napsütésben kígyó-inget vált
Mások szívják magukba
ahogy az ajakról érett nyálként
akár eső előtt a kiteregetett nyirkos fehérnemű csepeg
 
Sebtében felszedett ujjak rakosgatják a nőt
Te meg messziről nézed majd
Nyüszítesz
mint az üres gyomrú
meddő év
Mint
a vízen át szomjasan
vezetett.
 
Ja. És szánod-bánod.
Akár tudod akár nem tudod.
 
Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése