Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
|
Csak tradosszal,
szépen, ahogy csillag...
Fognak mégi itten
ifjonti lábakat mosni
csendes órabérben
az anyák, kik annyira
szétszülték
méhüket, hogy az már a ráknak
sem kell, s fognak
még itten bocsánatot kérni
alfa-fiaiktól a
fogatlan apák szintén rendszeresen,
és úgyszintén pucér
létfenntartó-félelmükben.
A lányok? Angyalok,
s a leginkább istenes sors
teherbe esni már a
templomárokban, s ha nem fiú
majd a gyerek, némi
kanosszajárás után újra
és
újrapróbálni...ha nem sikerül, csak egy mód
marad ezt
helyrehozni: prittiplíz hagyjon már a
lámpagyújtogató, a
vason egy kötélnyi helyet!
|
Samo s tradosom,
lepo, kako zvezda…
Praće još ovde mladalačke noge
majke za tihu nadnicu, koje su svojim
maternicama toliko rađale da više ni raku
ne trebaju, i moliće još za oprost od
alfa-sinova bezubi očevi naravno redovito
i iz samog straha za samoodržavanje.
A devojke? Anđeli su, i uglavnom im je redovita
sudba već u jarku crkve začeti, a ako dete nije
muško, nakon milosrdnog oprosta opet i opet
iznova pokušati… a ako ne uspe samo jedan
način ostaje da se to popravi: neka potpaljivač
lampi na gvožđu mesto za uže ostavi.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése