Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
Glasovi sumnje
Kad prvi put prođeš
duž ogromnog stepeništa
praznine
i bilo kakvo poređenje
prihvatiš kao deo svojih
misli
probodi ono što ostali
ne vide,
iscepaj stvarnost,
poruši okove.
Nikom još nije uspelo
da uradi nešto tako
ogolelo,
nešto gde stvari moraju
da naiđu na svoje uništenje.
Stvori ono što ne postoji,
uradi ono što nikad
nije rađeno.
Znam, tvoja hrabrost
je labilna
i razumem da ponekad
postaješ marioneta
nesigurnosti,
ali, nije li, ipak,
svako poverenje
sagrađeno na temelju
sumnje...
Izvor: Zoran
Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin,
Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 56.
A kétkedés hangjai
Mikor az
üresség
végtelen
lépcsőzetén először lépdelsz
és minden
összehasonlítást
saját
gondolatodként fogadsz,
szúrd át azt,
amit mások nem látnak,
tépd szét a
valóságot, semmisítsd meg a béklyókat.
Ilyen
pusztaságot,
valamit, ahol a
tárgyak
saját megsemmisülésükkel
szembesülnek,
még senkinek
sem sikerült teremteni.
Hozd létre a
nem-létezőt,
készítsd el a
soha el nem készítettet.
Tudom,
bátorságod ingatag
és megértem, ha
néha
a
bizonytalanság által mozgatott bábu leszel,
mégis, gondolj
arra, minden bizalom
a kétkedés
alapjaira épül…
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése