Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
Mrtvi su jedini svedoci
Možda smo svi mi u
pravu, a možda su i oni.
Možda je sve što govorimo
stvarno istina.
Možda su naše posledice
prouzrokovane
njihovom istinom. Možda
su njihove
posledice prouzrokovane
našom. Možda su
njihovi noževi bili
oštriji, možda su
naši bili brojniji.
Možda nam nikad neće moći
oprostiti, a možda
ni mi nećemo njima.
Postoje neke stvari
koje se ne mogu oprostiti.
Možda su njihove posledice
prouzrokovane
njihovom istinom. Možda
su naše posledice
prouzrokovane našom.
Možda je reč MOŽDA
samo ironični simbol
čitanja između redova.
Možda su oni bučnije
rušili kuće, možda
smo mi sve to radili
tiše. Možda je tačna izreka
da ko preživi istoriju piše. Ali vreme teče
kroz
cediljku istorije kao
što niz krvavu reku teče
poruka u boci:
„NE TRUJTE NAS VIŠE ISTINAMA
DVOJNIM. DOSTA JE BILO.
MRTVI SU JEDINI SVEDOCI.”
Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj
sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 46.
Egyedüli tanúk a halottak
Talán mindannyiunknak igaza van, és
talán nekik is.
Talán minden, amiről beszélünk, tényleg
igaz.
Talán minden,
ami velünk történik, azt
az ő igazságuk
okozza. Talán ami velük
történik, azt
mi okozzuk. Késeik
talán élesebbek
voltak, nekünk meg talán
több volt.
Nekünk talán sosem tudnak
megbocsátani,
ahogy talán mi sem nekik.
Léteznek
megbocsáthatatlan dolgok.
Talán ami velük
történt, azt az ő
igazságuk
okozta. Talán ami velünk történt,
azt mi okoztuk.
Talán a TALÁN szó
csak sorok
között olvasott ironikus szimbólum.
Ők talán a házakat hangosabban
rombolták, talán
mi csendesebben tettük. Talán pontos
a tétel,
a történelmet a túlélő írja. De az
idő a történelem
szűrőjén keresztül folyik, mint
ahogy a palackban
az üzenet véres
folyón úszik:
„BENNÜNKET TÖBBÉ
KETTŐS IGAZSÁGGAL
NE MÉRGEZZETEK.
ELÉG VOLT.
EGYEDÜLI TANÚK A HALOTTAK.”
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése