Dušan Gojkov
Beograd 11. avgust 1965. –
№ 24 sa tuđeg
prozora vide se pogrbljeni smeđi bordo
plavi crni skoro
leprozni krovovi panonski
breg žena koju
poznajem već dosta
dugo ali
povremeno ni imena ne
mogu da joj se setim pa pogrešim muva se po
kuhinji malopre je
svoju mater telefonom pitala kako se prave šnenokle (nešto iz mog sna) i sad će polagano sve da ode negde tamo to nam je jasno pravimo se da ništa ne primećujemo ponašamo se kao da će potrajati gledam kroz
sitnu kišu svoju kuću (ne vidi se
odavde, jasna stvar ali bar zurim u tom smeru) ova
patetično svirana trich-trach
polka triste je samo u
mojoj glavi wie geht's?
wie steht's? sedim,
dakle, u tuđem stanu gledam kroz
tuđ prozor nemam snage da se popnem do brega da napokon
bar krišom nanovo pogledam tu
kuću a on breg i dalje se natapa prolećnom kišom i verujte ne smeta
|
№ 24 idegen
ablakból látszanak a görnyedt barna
bordó kék fekete már-már
bélpoklos tetők pannon
hegy a nő
akit már régóta
ismerek de időnként még a
neve sem jut eszembe hát
tévedek a
konyhában matat a mielőbb anyjától kérdezte telefonon keresztül hogyan készül a madártej (álmaim netovábbja) és lassan minden tűnik a messzeségbe ezt mindketten tudjuk úgy teszünk mintha semmit sem vennénk észre úgy viselkedünk mintha örökké tartana a szitáló esőfüggönyön keresztül saját házamat nézem (innen nem látszik, de legalább abba az irányba bámulok) ez a
patetikusan előadott
triccs traccs polka csak az én fejemben él wie geht's? wie steht's? tehát, idegen lakásban ülök, idegen ablakon keresztül nézek, nincs erőm hogy a hegyre kapaszkodjak hogy végre, legalább titokban, ismét megnézzem azt a házat őt meg a hegyet továbbra
is tavaszi
eső áztatja és higgyék
el nem
zavar Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
Dušan
Gojkov: Tužne šansone,
Kornet Beograd 2015. str. 46-47.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése