Vlasta Mladenović Šarkamen
kraj Negotina 17. mart 1956. –
|
Стишаност
(Ани
Стишовић)
Стишане су
моје речи,
чему вика,
у пустоши
вапај,
нико не чује
песника.
Стишане су
моје речи
и, гле чуда,
о апсурда,
чују се јаче.
Ал, све је
то варка,
ништа оне не
значе,
нема
милости,
узалуд
усклик, узалуд се плаче.
И ништа више
да ме
завара,
тише, тише,
о свему се
Бог стара.
|
Visszafogottan
(Ana Stišovićhoz)
Visszafogottan szólok,
minek a csinnadratta,
a pusztába kiáltott szó,
a költőt senki sem hallja.
Visszafogottan szólok
és láss csodát,
ó abszurdum,
olyan, mint a kiáltás.
De mindez csak átverés,
a kimondott szó mit sem ér,
nincs kegyelem,
hiába a sikoly, a kesergés.
És nincs olyan,
ami engem becsaphat,
halkabban, halkabban,
minden Isten kezében van.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Власта Младеновић: Драинац и друге песме, Културисток-Пресинг, Младеновац
2018. стр. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése