Turczi István: Stilizálatlan csend – Nestilizovana tišina

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Stilizálatlan csend    (A háttérben Orbán Ottó: Vojtina recepcióesztétikája)   Manapság valamirevaló költő nem ír verset és azt sem írja meg hogy nem ír verset Így szeplőtelen lesz a fogadtatása Mindenről, amit látott hallgat messzire űzi a szem árnyait az utat mind elzárja és körmeit régi szavakba vájva hallgat, makacsul így üzen Akkor jár jól, ha minél távolabb marad – sűrű a rengeteg, áttörhetetlen hangorkán, föld alatti zajok felesleges gőzölgés, folyamatos vég Ne most kapják rajt’ az elmúlt vétkeken hagyják csak saját levében főni hagyják csak romokban őt: akkor törik meg, ha jónak látja Tétlen kezét nem emeli az égnek a hálában úgysem lesz köszönet hisz a költő mindennél koldusabb hiába könyörög figyelemért meleg könnyeket sír a papírra és a gyengédséget soronként porciózza fejére olvassák legjobb verseit szemére hányják, hogy közel merészkedik mint csillag a fenyőfák hegyéhez s ha elérte a kritikus magasságot jobb, ha zuhanórepülésbe kezd Kérdőjelként mind lejjebb hanyatló karja suhogását elnyeli az est Ismétlődnek a napszakok A stilizálatlan csendben az öreg olvasólámpa alatt egy összeégett lepke maradványai Nézi, addig nézi, amíg szép nem lesz megint

Nestilizovana tišina   (U pozadini je Recepcioestetika Vojtine Otoa Orbana)   Dandanas pesnik koji nešto vredi pesmu ne piše a ni to neće napisati da pesmu neće pisati Ovako njegov prijem biće neoskrvnjen O svemu što je video šuti senke očiju u dalj tera svaku cestu zatvara te nokte u stare izraze uronivši šuti, tvrdoglavo poruku tako šalje Prolazi dobro, ako je  uzdržan – prašuma je gusta, halabuka neprobojna, zvuci ispod zemlje suvišno isparavanje, neprekidan kraj Neka ga zbog minulih grešaka ne sad uhvate neka ga ostave da se u vlastitoj čorbi kuha neka ga u ruševinama ostave: tad će se slomiti kad prihvati Dokonu ruku prema nebu ne diže ionako hvala dobro ne donosi jer pesnik je od svega siromašniji za pažnju uzalud vapi na papír tople suze pusti te nežnost red po red dozira zbog njegovih najlepših pesama ga kude prekore ga, ako se usudi poput zvezda do vrha bora približiti i ako dostiže kritičnu visinu bolje je da stropoštavanje započne Šum njegove ruke koja u obliku upitnika sve niže pada veče guta Doba dana se ponavljaju U nestilizovanoj tišini ispod stare svetiljke ostaci izgorelog leptira Gleda, dotle gleda dok lep ponovo neće biti   Prevod: Fehér Illés

Forrás: