Lik u liku Duški Vrhovac Evo reči kojima branim svetlost i zvuk i kažem - ne dam. Svi bi u
tišinu, u mir, da se ne zna
ko je i šta je, da se
prićute dok muka traje - prvotnija od
one prve koja je
opomena Tvorca za pragreh. Svako bi
prema nebu Niko u sebe
da zaviri, u svoje teskobe i ruševine, da vidi: ko
mu sastavlja kraj sa
krajem u utrobi i čini
mogućim - nemoguće. Svi bi u
mnoštvu čuda da budu
najveće što je, da budu
temelj kuće pustoš
nebeska kad zaveje, da se
pritaje svuda gde je koren i stablo i grm, kao lik u liku kad se pronadje sasvim začudjen.
|
Arc az arcban Duška Vrhovacnak Íme a szavak, melyekkel a fényt és a hangot védem és mondom – nem adom. Mindenki a csendbe, nyugalomba vágyik, ahol nem tudni, ki ki és mi, ahol hallgathat, míg a kín tart – az az elsőt megelőző, ami az eredendő bűnért a Teremtő intelme. Mindenki az ég felé törne, szorongásába, romhalmazába, önmagába Senki sem kukkant, hogy lássa: ki az, aki bensőjében akaratát érvényesíti és a lehetetlent – lehetővé teszi. Mindenki a csodák országába menne, hogy ott a legnagyobb legyen, hogy a ház tartóoszlopa legyen mikor kitör a pusztító mennyei vihar, hogy mindenhová, ahol gyökér és fa és bozót van, elrejtőzzön, mint arc az arcban, mikor rácsodálkozva, megtalálja önmagát. Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése