Vidak M. Maslovarić Tumačenje sna – Álomfejtés

 

Vidak M. Maslovarić Bozinci kod Andrijevice 1950. – 

Tumačenje sna   Iz sna ćeš izaći sa nevericom i nejasnim tragom u dnu oka, bićeš Božja čestica koja teskobno traje izmedju slika bez boje, i tu ćeš kajati sve svoje izmaklo za tren.   Bićeš mutna voda, šuma koja ne lista, a tu je, bićeš trista čuda, a nećeš znati koje je tvoje, bićeš tmica i tamnica svojoj duši, kojoj je svejedno koja je strana sveta, i koje gluvo doba je najpodesnije za beg.   I kuda bežati iz svoje glave, u koji zaum preostali stići, kako se navići na košmare, na vreme u kome trenuci ne postoje, već sve traje bolno neprekidno.

Álomfejtés   Álmodból szemed mélyén ködös képpel, hitetlenkedve jutsz ki, képek és színek között szorongva élő Isteni részecske leszel és minden elszalasztott pillanatért itt fogsz lakolni.   Zavaros víz leszel, lomb nélküli erdő, de itt vagy, mint számtalan csoda, hogy mi a tiéd, nem fogod tudni, lelkednek, melynek mindegy, a menekülésre melyik világtáj, mely napszak a legalkalmasabb, homálya is, fogháza is leszel.   És saját fejünkből hová menekülni, melyik megmaradt reménységbe, hogyan alkalmazkodni a zűrzavarhoz, a pillanatokat nem tartalmazó időhöz, igen, minden váltig, fájdalmasan tart.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poetasdelmundo.com/continent/europa/POETS-1611377547-8425

Vidak M. Maslovarić Lik u liku – Arc az arcban

 

Vidak M. Maslovarić Bozinci kod Andrijevice 1950. – 

Lik u liku   Duški Vrhovac   Evo reči kojima branim svetlost i zvuk i kažem - ne dam.   Svi bi u tišinu, u mir, da se ne zna ko je i šta je, da se prićute dok muka traje - prvotnija od one prve koja je opomena Tvorca za pragreh.   Svako bi prema nebu Niko u sebe da zaviri, u svoje teskobe i ruševine, da vidi: ko mu sastavlja kraj sa krajem u utrobi i čini mogućim - nemoguće.   Svi bi u mnoštvu čuda da budu najveće što je, da budu temelj kuće pustoš nebeska kad zaveje, da se pritaje svuda gde je koren i stablo i grm, kao lik u liku kad se pronadje sasvim začudjen.

Arc az arcban   Duška Vrhovacnak   Íme a szavak, melyekkel a fényt és a hangot védem és mondom – nem adom.   Mindenki a csendbe, nyugalomba vágyik, ahol nem tudni, ki ki és mi, ahol hallgathat, míg a kín tart – az az elsőt megelőző, ami az eredendő bűnért a Teremtő intelme.   Mindenki az ég felé törne, szorongásába, romhalmazába, önmagába Senki sem kukkant, hogy lássa: ki az, aki bensőjében akaratát érvényesíti és a lehetetlent – lehetővé teszi.   Mindenki a csodák országába menne, hogy ott a legnagyobb legyen, hogy a ház tartóoszlopa legyen mikor kitör a pusztító mennyei vihar, hogy mindenhová, ahol gyökér és fa és bozót van, elrejtőzzön, mint arc az arcban, mikor rácsodálkozva, megtalálja önmagát.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poetasdelmundo.com/continent/europa/POETS-1611377547-8425

Vidak M. Maslovarić Davni san – Az álom, az egykori

Vidak M. Maslovarić Bozinci kod Andrijevice 1950. – 

Davni san   Pod ovim krovom zru davna leta i tišine. Pesme i smeha ni u tragu. Na kućnom pragu lik naše majke lebdi: treperi kao da su sve zime sveta ušle pod njim.   I reka zmijoglava stišala brzake, promenila tok, na sprudu razmešten davni san, dan se zapleo u vreze, miriše na kamen.   Ima li koga blizu vapim glasno, kao da sam zapao u tudjinu: odnekud dopiru odjeci u nizu i čujem sasvim jasno: sam si...Sam si... Sam.

Az álom, az egykori   E tető alatt régi nyarak és csendek érnek. Dal, kacaj nyomokban sincs. A küszöbön anyánk alakja lebeg: reszket, mintha minden átélt tél alatta gyűlne.   A kígyófejű patak csobogója is visszafogott, folyása megváltozott, az álom, az egykori zátonyon hever, a nap indákba gabalyodott, szikla illatú.   Van-e valaki a közelben, könyörögve kérdem, talán idegenbe keveredtem: a valahonnan érkező, szűnni nem akaró visszhangot, tisztán hallom: egyedül vagy… Egyedül vagy… Egyedül.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poetasdelmundo.com/continent/europa/POETS-1611377547-8425