Vidak M. Maslovarić Bozinci kod Andrijevice 1950. –
|
Davni san
Pod ovim krovom
zru davna leta i tišine.
Pesme i smeha
ni u tragu.
Na kućnom
pragu
lik naše
majke lebdi:
treperi kao
da su
sve zime
sveta ušle
pod njim.
I reka zmijoglava
stišala brzake,
promenila tok,
na sprudu razmešten
davni san,
dan se
zapleo u vreze,
miriše na
kamen.
Ima li koga
blizu
vapim
glasno,
kao da sam
zapao
u tudjinu:
odnekud
dopiru
odjeci u nizu
i čujem sasvim jasno:
sam si...Sam si... Sam.
|
Az álom, az
egykori
E tető alatt
régi nyarak és csendek érnek.
Dal, kacaj
nyomokban sincs.
A küszöbön
anyánk alakja lebeg:
reszket, mintha
minden átélt tél
alatta gyűlne.
A kígyófejű patak
csobogója is visszafogott,
folyása megváltozott,
az álom, az egykori
zátonyon hever,
a nap indákba gabalyodott,
szikla illatú.
Van-e valaki a közelben,
könyörögve kérdem,
talán idegenbe
keveredtem: a valahonnan érkező,
szűnni nem akaró visszhangot,
tisztán hallom:
egyedül vagy… Egyedül vagy… Egyedül.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.poetasdelmundo.com/continent/europa/POETS-1611377547-8425
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése