Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17. –
Négy korty …pontosan ennyit tudnak befogadni a haldoklók ennyire szomjaznak a kevesebb élet néha több mert van hogy a napfelkelte nem öröm hanem egy újabb halál amikor a következő falatot már eltolja a száj célba érünk a busszal kisiklik alólunk a járda vágta közben kicsúszik alóla a táj éleset koppannak a szívpaták újult erővel zajlik a tehetetlenség mesterségesen megtermékenyül a holnap átkötözzük a sebet kicseréljük a levegőt kicseréljük a sebet átkötözzük a levegőt belenyerítünk a paplanba nem hallja négy korty ennyi fér az üveg kupakjába nem akar mondani semmit elköszönni se az ujjaiban lüktető hideg jelzi hogy csak a ruha és a négy korty tartja meg és ha végleg kilökődik innen minden este kinézünk a teraszra hogy nem kuporog-e az egyik sarkában arra várva hogy valaki beengedje nem nem kuporog nem repül nem küld jeleket állva alszunk mint a lovak azt álmodjuk elkéstük a buszt pedig már nincs is miért menni kisiklik alólunk a nevelés tárgyakhoz és halottakhoz nem ragaszkodunk sűrű iszapot visz bennünk a busz ráülünk a megüresedett ágyra belenyerítünk a párnára száradt vérfoltjába
|
Četiri
gutljaja … ljudi na
samrti upravo
toliko mogu primiti toliko su
žedni koji put
manje života je više jer dogodi
se da je izlazak sunca nije
radost nego nova smrt kad
sledeći zalogaj usta već
odgurnu stižemo sa
busom ispod nas pločnik isklizne tokom galopa
ispog njega pejzaž izmigolji kopita
srca oštro prasnu nemoć
novim snagama se odigrava sutra
umetno se oplođuje ranu
previjemo vazduh promenimo ranu
promenimo vazduh previjemo u poplun
njištimo ne čuje četiri
gutljaja toliko stane u zaklopac flaše ništa ne
želi reći niti opraštati se pulsirajuća
hladnoća u prstima signalizira još ga
samo odelo i četiri gutljaja drže i da će odavde
konačno izbačen biti svako veče
na terasi pogledamo u jednom
kutku šćućuri li čekajući
da ga neko unutra pusti ne ne šćućuri
ne leti znakove ne šalje kao konji
stojeći spavamo sanjamo da
smo bus zakasnili a nema
zbog čega bi trebalo ići ispod nas
odgoj isklizne predmetima
i mrtvacima nismo
privrženi bus u nas gustu
kaljužu nosi na
upražnjen krevet sedimo na jastuku
na osušenoj mrlji krvi njištimo Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Bíró Tímea versei | Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra (tiszatajonline.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése