Keresés ebben a blogban

2023. március 19., vasárnap

Vasa Pavković: Doći će proleće – Eljön a tavasz

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Doći će proleće
 
                       po Ćurčinu
 
Doći će proleće, proleće
Kako ta jedna reč kaže sve ...
 
Nikada proleće neće doći,
moj Gospodine,
pa iako dođe, neće se razlikovati
od zime, od leta, jezika,
kolomasti, gnoja, gnusobe,
bunjišta, brbljanja, dragi Gospodine.
 
Ponavljao, ponavljao bih do kraja te reči:
iscrpljen,
do kraja, ponavljao, nikad
ne bih prestao, do kraja veka
na čijem ste početku Vi stojali –
drski, načitani, ambiciozni.
 
Februar je. Magla, mraz, rat.
Zbilja nemam prava
da mislim na bilo šta
osim na jezik
kao sredstvo obmane.
 
 

Eljön a tavasz
 
                                     Ćurčinu után
 
Eljön a tavasz, a tavasz
Ahogy ez az egy szó mindent mond
 
A tavasz sosem jön,
Uram,
és ha jön is, nem különbözik majd
a téltől, nyártól, nyelvtől,
kenőcsöktől, gennytől, utálkozástól,
szemétdombtól, fecsegéstől, tisztelt Uram.
 
Ismételném, ezeket a szavakat ismételném:
kimerült,
abba sose hagynám, a végletekig
ismételném, a század végéig,
melynek élén az elejétől kezdve Ti –
gorombák, tanultak, törtetők – álltatok.
 
Február van. Köd, fagy, háború.
A nyelven kívül,
mint a fondorlat eszközére,
bármire gondolnom
tényleg nincs jogom.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV, Vršac. 1994.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése