Keresés ebben a blogban

2023. április 1., szombat

Vasa Pavković: Nesigurno – Bizonytalanul

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Nesigurno
 
Posmatram oblike: radiolariju i
možda Afroditu. Ili slad. Ili panegirik.
Ili okorovljen pružni prelaz
gde stoji boginja Helena i njen otac
železničarski službenik. Pa srebrnastu
lunu koja otkriva naša dečija tela
zabavljena polnim razlikama.
I kažem: dosta si govorio!
Oktobar će proći. Kad stigne zima
stići će beli pokrov za žalovanje.
Kucnem o neka vrata i otvorim ih
uveren da neću ugledati nikoga
- što se ponavlja iz sata u sat.
 

Bizonytalanul
 
Nézem a külcsínt: az egysejtűt és talán
Aphroditét. Vagy a kéjt. Vagy a dicsőítőt.
Vagy a kóróval benőtt vasútátjárót
ahol Heléna istennő és édesapja
mint vasúti alkalmazott áll. Majd
a nemi különbségekkel foglalkozó
gyerekes testünket felfedő ezüstös holdat.
És állítom: eleget beszéltél!
Az október elmúlik. Ha a tél megérkezik,
a szánalmas fehér takaró is megérkezik.
Bekopogok egy ajtón, azzal a tudattal
nyitom ki, hogy ott senki sincs
– ez óráról órára ismétlődik.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Konverzija, KOV, Vršac. 1994.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése