Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –
Doušnik
njegova je dužnost strogo utvrđena
značajnim dogovorom na važnom mestu.
imenovan za velikog vrača, za važnog svedoka,
on motri na zemlju, na vazduh, na nebo,
pretresa svaku kretnju, svaku vučju jamu,
osluškuje svaki glas, svaki znak, svaki trepet,
zalazi u senke, nadgleda puteve i javna mesta,
ulazi u govornice, u šahtove, u crkvene porte,
vreba lopove, poliglote, politikante,
ne da da se ništa otme vražjoj sudbini.
s toga vazda menja svoj spoljašni izgled,
perike, naočare, zmijske košuljice,
imena, zavičaj, mesta boravka,
ugao osmatranja, način posmatranja,
i posve nevidljiv, sasma nečujan,
proverava knjige, urede, sefove,
zapisuje reči, govore, javne istupe,
tumači izreke, smislove, dokone priče,
snima pojave, sahrane, udaje,
pohodi pijace, pozorišta, kinoteke,
i sve slaže, šifrira, dostavlja
svojim vajnim čuvarima reda
koji ga odavno drže u mreži
kao žbun zalutalu ovčicu,
kao pauk upletenu žrtvu.
igra on svoju veliku igru
i ne sanja, ne sluti, neće da veruje,
da sam ga ja već odavno otkrio,
da sam postao njegova druga senka,
i da nama neće, ne može pobeći!
Izvor: autor
A besúgó
kötelessége, a fontos helyen
megbeszéltek
szerint, szigorúan
meghatározott.
kinevezték nagy varázslónak,
jelentős tanúnak,
kémleli a földet, a levegőt,
a mennyet,
átráz minden mozdulatot,
farkasvermet,
figyel minden hangra, jelre, pillantásra,
vizsgál árnyakat, utakat,
nyilvános helyeket,
behatol a szószékebe, aknákba,
templomudvarokba,
lesi a tolvajokat, többnyelvűeket,
politikusokat,
sorsmartalék semmi sem lehet.
külalakját állandóan
változtatja,
vált parókát, szemüveget,
inget,
nevet, hazát, tartózkodási
helyet,
vizsgálódás-szöget, megfigyelés-módot,
és láthatatlan, nesztelen,
ellenőriz könyveket, hivatalokat,
széfeket,
jegyez szavakat, beszédeket,
nyilvános fellépéseket,
magyaráz mondásokat,
bölcseleteket, üres meséket,
felvételez jelenségeket,
temetéseket, esküvőket,
látogat piacokat,
színházakat, mozikat,
mindent rendszerez, rejtjelez,
majd továbbítja
az őt megbízó hamis rend
őreinek,
akik őt, mint bokor az
eltévedt bárányt,
mint pók a hálójába
keveredett áldozatát,
már régóta fogolyként
tartanak.
játssza nagy játékát
és nem tudja, nem sejti, nem
akarja elhinni,
már régóta lelepleztem,
másik árnyéka lettem,
elölünk elszökni nem fog,
nem tud!
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése