Keresés ebben a blogban

2023. november 6., hétfő

Méhes Károly Sátorok balladája – Balada čadra

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Sátorok balladája
 
Eltűnik a sikátor mélyén.
Csak megy utána.
Ötszáz éves kövek,
valami rossz ajtó.
Beképzelt pojáca.
Mindig felnéz, ha
bizonytalan. Azok az
idegen hegyek, hiába
kékebbek, mint az ég.
A talpa viszket,
a keze remeg.
Hideg testében a vér.
Miféle körmenet?
Kancsal Madonna,
megáll az ész.
Talán holnap, holnapután.
Igen, igenis: fél.
Nem létezik az egész.
A hold is beteg,
sárga, néz rá bután.
A szerelem, persze,
a vajákos vegyész.
Számíthatott volna erre.
Az álom kelepce,
hallani, pereg a mész.
A rosszban is minden
mindenre rímel:
ugyan, merre mész?
A sikátor végén
a rabul ejtő csönd.
A hegyek, a szemed.
Régóta vártuk önt.
Legyen, ki eltemet.
Egy gödör, egy kis mész
megint. Hányszor
akarta, hogy más legyen.
De nem idegen kéz, ami
földet hint. Sehol egy
kántor. Hogy feledné a kínt.
 

Balada čadra
 
Nestaje na kraju sokaka.
Tek ide za njom.
Petsto godina stare stene,
nekakva stara vrata.
Umišljen pajac.
Uvek gore gleda kad je
nesiguran. Ona
strana brda zalud su
od neba jače plave.
Tabane su mu svrbe.
ruke drhtaju.
Krv u hladnom telu.
Kakva povorka?
Razroka Madona,
pamet stane.
Možda sutra, prekosutra.
Da, da: plaši se.
Čitav ne postoji.
I mesec je bolestan,
žut, tupo gleda.
Ljubav je, naravno,
sujeveran hemičar.
Na to mogao bi računati.
San je klopka,
čuje se, otpada žbuka.
I u lošem sve
na sve rimuje:
ideš li, kuda?
Na kraju sokaka je
tišina koja osvaja.
Brad, tvoje oči.
Odavno smo vas čekali.
Da bude neko ko će nas sahraniti.
Jedna jama i
malo kreča. Koliko
puta je hteo, da neko drugi bude.
Ali ruka koja zemlju baca
nije strana. Kantora
nigde. Da patnju zaboravi.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése