Bíró Tímea
Csantavér 1989. december 17. –
|
elzárt
Nem
jön hozzánk vendég
a kitört
ajtóüveg helyén
befúj
a szél
nejlont
teszünk rá
mint a
csizma orrára
hogy
ha télre leszünk felnőttek
messzire
meneküljünk
ne
csak az utcára
anyám torkán lecsorog
a
feketekávé
feljön a hétszentség
magasba emeli
kezét
az ütés
nem nekünk
de rajtunk csattan
így üzen istennek aki mindig
a rúgások után ébred fel
hiába keresztelkedtünk
meg
tizenévesen
nem férünk
bele a munkaidejébe
elalvás előtt nem imádkozunk
átvizesedett zsebkendőt
szorítunk a
tenyerünkbe
sokáig
nézzük a falfehéret
|
zatvoreno
Gosti nam ne dolaze
preko mesta
razbijenog stakla na vratima
vetar duva
najlonom pokrivamo
kao vrh čizme
ako bi odrasli tokom
zime postali
u dalj da pobegnemo
ne samo na ulicu
niz grla mame
crna kafa curi
bogohuljenje stiže
ruku u vis diže
udarac nije za nas
ali se na nama
završava
poruku bogu ovako
šalje koji se uvek
posle šutiranja budi
kao desetogodišnjaci
smo se
zalud krstili
za nas nema vremena
pre spavanja se ne
molimo
u šakama mokru
maramicu
stiskamo
belinu zida dugo
gledamo
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 28.
old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése