Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
Lower East Side, eltévedtem A napos délelőtti utca félelmetes. A nagy író kis íróként itt járt volna? Ládákban rohadó gyümölcs, a borbély zárva, minden létezés hiábavalósága, az aszfalt repedései mentén. Belátni egy üres iskolába. Hihetetlen mennyiségű tábla: Zárva, Elköltözött, Eladó. Mint egy befoghatatlan rádióadó, csak távoli surrogást közvetít. És én, aki először járok itt, egyszerre bénító fájdalmat érzek, hiába csöppent a nap rám mézet, mardos, hogy tessék, mindennek vége. Majd taxit fogok. Várnak ebédre.
|
Lower East Side, zalutao sam Zastrašujuća je
prepodnevna sunčana ulica. Ovde su i velikani
kao mali pisci koračali? U sanducima trulo
voće, brijačnica je zatvorena, niz
napuklina asfalta je uzaludnost svakog
postojanja. Vidi se unutrašnjost
jedne škole. Neverovatan broj
ploča: Zatvoreno, Preselio se, Na prodaju. Kao predaleka radio stanica, tek nekakav šum
emitira. A ja, koji sam ovde
prvi put, odjedanput bol šta
koči osećam, sunce na mene med
uzalud kapa, grize, evo, svemu je
kraj. Taksi hvatam. Na
ručak me čekaju. Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Méhes Károly: A másik
táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése