Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Forrásmunka
Tudod mit?
Krokizzál egyet! Na mivan na…nem
tudsz
rajzolni sem, hiszed, azt hiszed? Gond egy
szál se,
rajzlományozz csak, ami fennmarad belőle
lehet egy
képkeret, egy meg sem születendő festő sédövrje!
Skiccelj
életet, ismét: namizu, nem megy? Rossz
hírem van:
már vázolod, már éled, naív, nagyon is
az, de nyugi. van
benne hajó, ez te vagy, és víz,
ez valamely
sorsfolyó, minek forrása felé töfögsz,
és namivan na már
megint? értem: beleakadtál egy
halom
templomtoronyba, vonszolsz karamelizált
cukorgyárat és
katalinbálos patyomkinfalut, hajócsavarodon
halászháló
Ariadne-fonal fut, és ott libeg, fura szpaszmusokkal
integet a
nyomdokvizen a vármegyeszépe hófehér hullája…
Tudod mit?
Hagyd a fenébe, nem kenyered ha rajzolnál,
de azért az
életforrást megkapod? Ugye
megkaptad,
odáig
elhajóztál? A kiindulásig, ahol minden
születően
megfeneklik, mint hajótesteden a kagylóhad.
Forrás: a szerző
Izvorni rad
Znaš šta? Crtaj, provizorno! No, šta je… ni crtati
ne znaš, poverovao si, to ti je u glavi? Problema
nema, samo ti crtaj, šta će ostati od toga, možda
ram za sliku, remek delo još nerođenog slikara!
Život skiciraj, ponovo: šta je, ne ide? Lošu vest
ti donosim: već skiciraš, već živiš, naivan si,
i te kako, ali smiri se. Ima unutra lađe, to si ti, i vode,
to je neka reka sudbe, čijoj izvoru se približavaš,
i naivno, no opet? shvatam: na gomili crkvenog tornja
si se zapetljao, karamelom prevučenu šećeranu i
selo paćomkina sa balom katarina tegliš, na propeleru ti je
ribarska mreža, nit Ariadnea i tragom vode snežnobeo leš
lepotice županije čudnim spazmatičnim pokretima maše…
Znaš šta? Ostavi sve do đavola, iako ti crtanje ne ide,
dobićeš ipak izvor života? Jesi li dobio, da li si
lađom dotle dopreo? Do ishodišta, gde sve što se rodi
nasedne, kao mnoštvo školjki na lađi, tvom telu.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése