Ady András Et voilá! – Et voilá!

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

Et voilá!
 
Anya nem feleség, de terhes. Anya egy szar provinciában, nagyon
szar provinciálisok között terhes. Meg akar halni, a kifejlett magzat…
ki az isten gondolná, hogy meggondolná-e a magzat a meghalást?
Még nem tény, majd ha igen, akkor majd tényező: most nem.
A mindennapos hideg-életháború lövészárkában osztják a büntetett,
híg imába áztatott kenyeret, közben kórházba kúszik az orvos, gyermeket,
gyermekeket ment, nem a sajátját, annak még van magzatvíz-
tartaléka, szürcsölje csak, pancsolja csak míg még még lehet…
menti lábon, négykézlábon, hason fekve, félholtan heverve…
nem a befejezendőt, de a kezdetit, az életet.
 
Anya meg akar halni, de még teszi mit kellően megtehet.
 
A nagyszobában másnap nem volt tacâmuri-ebéd, egy asztalra
tett lavór felett kereszteltek, félő, sietős titokban.
Még most sem hiszem, érzem a lehető-lehetetlent!
 
Forrás: a szerző
 
 
Et voilá!
 
Majka nije supruga ali je trudna. Majka je u jednoj pokudnoj provinciji, među
vele pokudnim provincijalcima trudna. Umreti želi, razvijen zametak…
koji bog bi mislio da bi se zametak, što se tiče umiranja, mogao predomisliti?
Još nije fakt, ali kad bude, tad će faktor biti: sada ne.
Poročnog, u razređenu molitvu umočenog hleba u svakodnevnom rovu
hladnog rata života dele, a lekar se u bolnicu vuče, dete,
deca spašava, ne svog, taj još ima dovoljno zalihe plodove vode,
neka srče, neka zbrčka sve dotle dok još može…
spašava na nozi, četvoronoške, na trbuhu ležeći, polumrtvo ispruženo…
ne to što se završava, nego početak, sam život.
 
Majka umreti želi, ali još radi to što uraditi može.
 
Drugi dan u velikoj sobi nije bilo svečarskog ručka, krštenje,
uplašeno, žurno, potajno iznad lavora na sto stavljenog obavili.
Ni sad još ne verujem, osećam nemogućnost mogućeg!
 
Prevod: Fehér Illés