Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
Angyalnak lenni
Az Angyalok sohasem alszanak.
Egyszerűen nincs szükségük erre.
Nem ismerik az unatkozást sem, lételemük az őrködés.
Úgy képzelem,
éjszakánként rólunk beszélgetnek.
Nappal nem jut erre idejük, túl sok a lótás-futás.
Amikor végre elalszunk,
bekuckóznak a lakás legkényelmesebb szegletébe,
kinyújtóztatják megfáradt tagjaikat,
és menta teát kortyolgatnak.
Ilyenkor átbeszélik, ami napközben velünk történt:
minden meredek helyzetet,
a sok kihívást,
a szabad akarat buktatóit,
a bumlis dolgokat.
Meggondolatlan, buta döntéseinkről diskurálnak,
hogy kinek, mikor, hogyan kellett rohannia miattunk,
hogy meg ne üssük lábunkat a kőbe…1
Végül Égi történetekről nosztalgiáznak,
majd vicces sorozatokat néznek,
és jókat nevetnek, amíg felébredünk.
Aztán kezdődik minden elölről.
Voltaképpen
nem túl macerás Angyalnak lenni.
1Utalás a 91. Zsoltár, 12. sorára.
Forrás: https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=80824
Biti Anđeo
Anđeli nikad ne spavaju.
Jednostavno njima nije potrebno.
Ni dosadu ne poznaju, osnovno opredelenje im je čuvanje.
Tako zamišljam
da tokom noći o nama pričaju.
Preko dana na to nemaju vremena, previše je hajke.
Kada konačno zaspimo,
u najudobniji kutak stana se uvuku,
ispruže svoje umorne delove tela
i čaj od mente pijuckaju.
U tim trenucima dnevne događaje prepričavaju:
svaki nesvakidašnji događaj,
izazove,
prepreke slobodne volje,
spletkarije, smicalice.
O našim nepromišljenostima, glupim odlukama diskutiraju,
zbog nas ko od njih kada, kako je trebao juriti
da se ne bi za kamen nogom zapeli…1
Na kraju Nebeske događaje oživljavaju,
humorističke serije gledaju
i dobro se osećaju, do našeg buđenja.
Pa sve ispočetka počinje.
Ustvari
biti Anđeo i nije ni tako loše.
112. stih 91. Psalma – slobodno
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése