Tri
slike za uspomenu 1. Sveže pečena kajgana, kiseli kupus, topla lepinja, beli stolnjak, na stolici dečko iz Bosne, turski tepih, pada sneg: Nedeljom uz reku čitam dnevnu štampu. Dunav preseca park, ali dan je lep, vidi: Republike gore! Poljubi geografsku kartu i reci: Nek tutnje vozovi kroz noć i lepo mirišu voćnjaci u vetru. Mahni svetlu u daljini: Nikad nisam jeo sneg na Antarktiku, nikad se tukao s crnjama u Americi, nikad pravio kaučuk u afričkoj džungli, nikad fotografisao kengura u Australiji. 2. Sveže pečena kajgana, kiseli kupus, topla lepinja, beli stolnjak, na stolici domaći proleter, turski tepih, pada sneg: Ko sprečava ljubav prema otadžbini? Neću da čitam Bibliju u atomskom rovu. Neću da vešam štene i labuda. Pišem elegije. Sećam se: Kornelije Gal! (69—26. pre nove ere). Zbirka posvećena dragani Likoridi. Ništa očuvano. U Oktavijanovoj nemilosti ubio se. 3. Sveže pečena kajgana, kiseli kupus, topla lepinja, beli stolnjak, na stolici nikog, turski tepih, pada sneg: Čim iznikne prva ljubičica, čim izđiha prva visibaba, čim bukne prva jaglika, čim prsne prvi zlatoglav, čim se razbokori božićna ruža nabraću ti buket, ljubavi. Zaljubiće se heroj opet, života mi!
|
Három
kép emlékbe 1. Frissen
sült tojásrántotta, savanyú káposzta, meleg lepény, fehér abrosz, a széken bosnyák gyerek ül, török szőnyeg, hóesés: Vasárnaponként
újságot a folyó mellett olvasok. A Duna
átvágja a parkot, de derült az ég, lám: Lángolnak
a köztársaságok! Csókold
meg a térképet és mondd: Robogjanak
éjjel a vonatok és
illatozzanak a szélben a gyümölcsösök. Ints a
messzi fénynek: Az
Antarktiszon havat sosem ettem, Amerikában
a négerekkel sosem verekedtem, az
afrikai őserdőben kaucsukot sosem készítettem, Ausztráliában
kengurut sosem fényképeztem. 2. Frissen
sült tojásrántotta, savanyú káposzta, meleg
lepény, fehér abrosz, a
széken hazai proletár, török
szőnyeg, hóesés: Ki
gátolja a hazaszeretetet? Atomóvóhelyen
Bibliát nem olvasok. Kölyökkutyát,
hattyút nem akasztok. Elégiákat
írok. Emlékszem:
Cornelius Gallus! (i. e.
69 – 26.) Gyűjteménye
Lycorist ünnepelte. Utána
semmi sem maradt. Octavianus
kegyvesztettjeként öngyilkos lett. 3. Frissen
sült tojásrántotta, savanyú káposzta, meleg lepény,
fehér abrosz, a szék
üres, török
szőnyeg, hóesés: Amint
kinő az első ibolya, amint
jelentkezik az első hóvirág, amint
virágba borul az első kankalin, amint
fakad az első aszfodélosz, amint
bokrosodik az első hunyor, szerelmem,
a csokor virágot neked szedem. A hős
ismét szerelmes, esküszöm! Fordította: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése