|
Befelé
nyíló ajtók
A
Fekete Macska kávéház előtt,
ahol
először rám találtál,
járda
volt és flaszter,
önmagába
forduló körök
a
sarokban mindig halk zongoraszó –
ha
hozzám szólsz újra, kérdés nélkül ölök.
Azt
is kellene tisztáznom magamban,
mondtam,
hogy van-e itt még tiszta,
a
függönyök mögött
füst,
nehéz kárpit, mocskos falak.
A
Fekete Macska kávéház előtt
a
dolgok összefolynak a felszín alatt.
Valahogy
mindig rejtőzködő voltam,
vagy
csak szomorú, az ugyanaz,
a
kávé elfogyott,
ettől
rossz a kedvem, vagy mástól,
talán
tőled, a bőröd érdes, ujjak,
keresgélő
térdek, elhagylak, ha kéred.
|
Vrata
koja se prema unutra otvaraju
Ispred
kafane Crna Mačka
gde
si me prvi puta našao
bio
je pločnik i flaster,
u
sebi okrenuti krugovi,
u
ćošku uvek tiha muzika klavira –
ako
mi se ponovo obratiš, ubijam bez pitanja.
I
to bi trebalo da raščistim u sebi,
rekla,
ima li nešto što je još čisto,
iza
zavesa
dim,
teška tapeta, prljavi zidovi.
Ispred
kafane Crne Mačke
ispod
površine stvari se sastaju.
Na
neki način sam se uvek skrivala,
ili
samo tužna bila, to je isto,
kafa
je nestala,
pa
sam neraspoložena, ili zbog nečeg drugog,
možda
zbog tebe, koža ti je hrapava, prsti,
kolena
u potrazi, napuštam te, ako želiš.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése