Bolovits Gábor György
Sármellék, 1967. június 2. –
|
*
Nem csodát kérek.
Egy reggelt, ami nem siet el.
Egy mozdulatot, ami nem hagy el félúton.
Taníts arra, hogy a kevés ne legyen hiány,
csak mérték.
Hogy a lépés ne hőstett legyen,
hanem irány.
Adj szemet a lényegtelenhez is,
mert ott tanul türelmet a figyelem.
Adj időt a várakozáshoz,
amikor a csend dolgozik helyettem.
Ne engedd, hogy megszokjam a pontosat.
Hogy a rend ne legyen menedék.
Zavarj meg néha, amikor már tudom,
merre van az előre,
mert a biztos irány is elfárad,
ha nem kérdezik meg,
miért arra tart.
Ne óvj meg az eséstől.
Csak attól, hogy ne keljek fel belőle.
Legyen súlya a kudarcnak,
hogy ne legyen hiábavaló.
Küldj embert, aki nem vigasztal,
hanem pontos.
Aki nem simít, hanem igazít.
És ha adsz bármit:
ne többet, csak elégségest.
Annyit, amennyit ma még elbírok.
|
*
Ne čudo tražim.
Jedno jutro što ne odjuri.
Jedan pokret što me ne ostavlja na pola puta.
Nauči me da malo ne bude manjak,
samo mera.
Da korak ne bude junaštvo
nago pravac.
Daj oko i nevažnom,
jer pažnja tamo uči strpljenje.
Daj vreme čekanju
kad umesto mene tišina radi.
Ne dozvoli da se naviknem na tačno.
Da red ne bude skrovište.
Zbuni me koji put, kad već znam,
u kom pravcu je napred,
jer se i siguran pravac umori
kad ga upitaju
zašto kreće u tom pravcu.
Ne sačuvaj me od pada.
Samo od toga da nakon ne ustanem.
Neka poraz ima svoju težinu
da ne bude uzalud.
Šalji čoveka, koji ne teši,
ali je tačan.
Koji umesto doterivanja namesti.
I ako bilo šta daš:
ne više, samo dosta.
Toliko, koliko još podnosim.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése