Ranko Pavlović
Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –
|
Твој роб, љубави Могао сам да се родим у неком другом времену, па да по пећинским
зидовима црвеном глином цртам
биволе, једине богове којима бих
вјеровао. Могао сам да будем
фараон или један од хиљада оних који су страдали под
каменим блоковима будућих
пирамида. Могао сам да са Мојсијем знојем, сузама и крвљу
заливам пијесак у египатској
пустињи, или да се клањам златном
телету. И цезар сам могао да
будем, или гладијатор у арени
чија крв храни императорову
страст да гази по слабим и
невиним. У неком другом времену да сам се родио, могао
сам сабљом сјећи противнике или бити сасјечен на
бојишту, освајати амазонску
дивљину или бити домородац у
негвама, једрењаком пловити у
непознато или само испраћати
бродове и чекати да се врате у
луке досаде с тајанственим мирисима
даљина... ... А родих се, кад томе
дође час, да будем твој роб,
љубави.
|
Rabod,
szerelmem Születhettem
volna egy másik
korban, hogy a
barlang falára vörös
agyaggal bölényt rajzoljak, az
egyetlen istent, akiben hinnék. Lehettem
volna fáraó vagy egyik
a több ezer ember közül, akik a
jövő piramisok kőtömbjei alatt
pusztultak el. Mózessel
együtt verejtékkel, könnyel, vérrel
öntözhettem volna az egyiptomi
sivatag homokját vagy leborulhattam
volna az aranyborjú előtt. Cézár is
lehettem volna vagy
gladiátor az arénában, akinek vére a császár
szenvedélyét táplálja, aki tapossa
a gyengéket, az ártatlanokat. Ha egy
másik korban születtem
volna, ellenfeleimet karddal ölöm
meg vagy magam is a
csatatéren esek el, meghódíthattam
volna az amazóniai vadont vagy
bennszülöttként élek a négerek között, vitorlással
hajózhattam volna az ismeretlenbe vagy
csupán búcsút intek a hajóknak várva, hogy a messzeségek
titokzatos illatával az unalom
kikötőjébe térjenek vissza... …De akkor
születtem, mikor ütött az óra, hogy rabszolgád
legyek, szerelmem. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: Ранко
Павловић: Лаку ноћ, Љиљана, Арт принт Бања Лука, 2016.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése