Jovo Čulić Večna sreća – Örökös jókedv

Jovo Čulić Glamoč 8. mart 1967. –

Večna sreća Neka crno bude belo Neka pola bude celo Nek pupoljak bude cvet Nek miriše ceo svet Neka tuga bude manja Nek se tmina suncu sklanja Više smeha manje plača Neka pesma sve nadjača I to pesma dece srećne Srećne dece sreće večne

Örökös jókedv A fekete legyen fehér, A fél meg kerek egész A bimbó legyen virág, Illatozzon az egész világ Illanjon a keserűség Napot ne takarjon sötétség A sírást váltsa fel a mosoly A dal mindent túlharsogjon A boldog gyerekek éneke A gyerekek örökös jókedve Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Jovo Čulić Porodične zavrzlame – Családi perpatvarok

Jovo Čulić Glamoč 8. mart 1967. –

Porodične zavrzlame Kad misliš da njega više vole, pa vodiš mali kućni rat, šta je uzrok ljubomori, ako nije, mlađi brat. Ko se s tobom malo igra, pa nestane poput vetra, niko tako nije čudan, ko starija, sestra. Ko nas brani Kad skrivimo Telom slaba Dušom jaka I šopa nas kao gusku A ko drugi Nego baka. A ko priča Lepe priče Na koleno ko te seda I na tatu da podvikne Ima pravo Samo deda.                                                   Do podne je glava boli, do igre joj nije s vama, znaš sigurno da te voli, jer samo je, jedna mama. Ko se ljuti za sitnice, retko kada mladost shvata, još zahteva sve petice, e to može, samo tata. Ko je uvek Glavni krivac Kad nizbrdo Nešto krene Sa razlogom i bez njega Okrivljuju Uvek mene.

Családi perpatvarok Ha arra gondolsz, őt jobban szeretik és ezért otthon állandó a félreértés, a féltékenységet ki más gerjeszthetné, ha nem öcséd. Aki veled játszik is, majd mint a szél elvész, nincs még egy olyan furcsa egyén, mint a nővér. Aki gyenge testtel Ám erős lélekkel Ha vétkeztünk Véd bennünket És töm mint a kacsát Ki lenne más Mint nagyanyánk Aki pedig Térdére ültetve Egyfolytában mesél És apát is dorgál Megteheti Nagyapánk Délig fáj a feje, játszani nincs kedve, de ami biztos, szeret, anyánk az egyetlen. Aki mindenért haragszik, fiatalokat meg nem ért, ötösöket kíván, az az én apám. Ki az ügyeletes Felelős Ha fejtetőre Áll a ház Jogosan jogtalanul Én vagyok A hibás. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor