Арсений Александрович Тарковский – Arszenyij Alekszandrovics Tarkovszkij
Cело Завражье, Юрьевецкий район, 4 апреля 1932 – Париж 29 декабря 1986
Вот и лето прошло...
Вот и лето прошло,
Словно и не бывало.
На пригреве тепло.
Только этого мало.
Все, что сбыться могло,
Мне, как лист пятипалый,
Прямо в руки легло,
Только этого мало.
Понапрасну ни зло,
Ни добро не пропало,
Все горело светло,
Только этого мало.
Жизнь брала под крыло,
Берегла и спасала,
Мне и вправду везло.
Только этого мало.
Листьев не обожгло,
Веток не обломало...
День промыт, как стекло,
Только этого мало.
Ímé elment a nyár...
Ímé elment a nyár,
Mintha nem volna még.
Vakító fényben áll.
Csak ez nem elég.
Igaz volt a múlt,
S mit adhat az ég,
Minden ölembe hullt,
Csak ez nem elég.
Jó, rossz fáj-e most,
Van ok nélküli vég;
Bár égetőn világos,
Csak ez nem elég.
Szárnyával betakart,
Megóvott az ég,
Szerencsés voltam,
Csak ez nem elég.
A sok ág ma újra ép,
Nincs égett levél,
Mind üvegtiszta-szép,
Csak ez nem elég.
Fordította: Pintér Tibor
Evo i leto je prošlo...
Evo i leto je prošlo,
Kao da i nije bilo.
Još je sve sjajno, toplo.
Al to nije dovoljno.
Sve je ostvarljivo bilo,
I šta može dati još nebo
Kad mi je raj u naručje pao,
Al to nije dovoljno.
Boli li bilo dobro il zlo,
Ništa nije propalo,
Sve je svetlo gorelo,
Al to nije dovoljno.
Krilima me nebo
Pokrio, štitio,
Sretan sam bio,
Al to nije dovoljno.
Zelene se grane ponovo,
Nestalo je izgorelo...
Dan je proziran kao staklo,
Al to nije dovoljno.
Prevod: Fehér Illés
