Zdravka Babić Bileća, 09.
decembar 1968. –
Mjesec je vajao ženu Ne
prizna Trebišnjica da je čežnja slama, dok naše sjenke pod platanima ljubav vode. Ne prizna Leotar vjetru… vitraž zvuka kad samo proćarlija i… ode. Ne daju moje zjenice plamenu tvoga pogleda da pali u njima zvijezde šunjalice, kad ne znaš da lažeš… slađe od meda i suncem da mi miluješ lice. Ne vjeruje pjesma riječi, dok se jecaj u njoj ne pretvori u pjenu. Umjesto tebe, pod Leotarom, mjesec je vajao ženu. Nježno… Nježnije… Najnježnije… Gasio našu žeđ.
|
A nőt a hold formálta A
Trebišnjica1 nem ismerte el, hogy a
nőt a vágy megtörte, míg az
árnyak, a miénk a
platánok alatt szeretkeztek. A
Leotar2 nem ismerte el a
szélnek… a hang, ahogy bolyong, csak függöny és…
eltűnik. Szembogaram
lobogó tekintetednek nem
engedi meg, hogy
settenkedő csillagokat
gyújtson, hisz
hazudni nem tudsz…
simogatásod ahogy
a napsugarakkal teszed, mézédes. A dal,
míg benne a jaj
habbá nem változik, nem
hisz a szónak. Helyetted, a
Leotar alatt, a nőt
a hold formálta. Gyengéden… Gyengédebben… A
lehető leggyengédebben… Szomjunkat
oltotta. 1Trebišnjica
(ejtsd: Trebisnyica) – boszniai hegyi patak 2Leotar – 1.244 méter magas boszniai
hegy Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.prelepapoezija.com/mjesec-je-vajao-zenu/