Baka Györgyi Budapest
1951. április 16. –
|
Virágkereszt
Nélküled
vezethet-e út
hozzám
s belőlem kifelé
gyöngéd
érintésed
alig
érzékelhető mégis
egész
lényem betölti
át
nem adható illatok
gyűlnek
sejt-mélyeken
s
fonódnak láthatatlan
kereszted
fájára
oly
rejtettek, mint
hangod,
szavad bennem
vágyódás
telítve
asszonyi
álommal
és
megfosztva tőle:
végtelen
távolságod
ámulatba
ejtő
bennem
levésed
oly
titkos, hogy folyton
kereslek
magamban
ha
megtörik reményem
sírsz
bennem, s alig érzem
szólsz
hozzám, s nem értem
önzésemben
égek – mégis
visszatérítesz
magadhoz
fügefáiddal,
tengerillatoddal
odakuporodnék
lábaidhoz
hallgatnám
a bensődben
hullámzó
éjszakák és nappalok
szüntelen
zenévé szövődő hangjait
így
csitulna el nyughatatlan
szívem
szerelme, beleolvadva
teremtő
tüzedbe
|
Krst cveta
Može li cesta do mene
bez tebe da vodi na telu
mom tvoj nežan doticaj
jedva se oseća ipak
čitavo biće mi prožima
u dubinama ćelija miris
što se predati ne može gomila
i tvoj nevidljiv
krst obavija
tako je tajan kao
u meni tvoj glas izraz
čežnja je snovima
ljube ispunjena
a i lišena:
tvoja bezgranična udaljenost
u mon biću
začuđujuće prisustvo
toliko je tajnovito da neprestano
u sebi te tražim
ako mi se nada lomi
u meni plačeš i jedva osećam
obraćaš mi se i ne zbog sebe
u vlastitom egoizmu gorim – ipak
stablima smokava, mirisom mora
do sebe me privlačiš
do tvojih nogu bi se prislonila
u tvojoj unutrašnjosti postojeće
neprestane u muziku pretvorene glasove
uzburkanih noći i dana bi slušala
tako bi se ljubav mog neobuzdanog
srca stišala stapajući se
sa tvojom vatrom koja stvara
Prevod: Fehér Illés
|
