Slobodan Bošković Groznica – Láz

Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –

Groznica

Vatra prelazi preko pustinjskog peska

vatra sve prisutna

U praistorijske dubine oka

konak nalazi

O gorim  o izgaram

čaša groznice prelazi iz oka u živce

biljurni napitak krvi

na rscvetanoj usni penuša

kao pakao

Kroz vatru nazirem zapaljen zrak

U zraku sestrice zmije

neutoljene žeđi gmižu ka izvoru

u magičnu samoću

suvog pustinjskog peska

Željne krvi

Usne

Leči ih vatra plamenom vrelinom

ud se slama na toploj mišici

- prosipaju riblje oči

u žilice vrelog vjetra

Vatra me je zaomčila

Oko glave crveno sunce kruži

U potkožici oznojenog jezika

gase se žlezde

ko zvezde

na ustima sveta

Láz

Homokpuszta felett suhan a tűz

mindenütt jelen van

A szem őstörténeti mélyén

talál nyugovóra

Égek elégek

a láz szememből idegeimbe hatol

kivirágzott ajkamon
kaviccsal teli vérbőn gonosz ital

tajtékzik

Tűzön keresztül észlelem az égő levegőt

A levegőben olthatatlan szomjú

kígyótestvérek siklanak az eredethez

a száraz homokpuszta

varázslatos magányába

Vérszomjasak

Ajkak

A tűz forró lánggal gyógyítja

meleg izomkötegen törik a végtag

– a forró szél ereibe   

halszemek hullanak

Megigézett a tűz

Fejem körül vörös nap kereng

A redves nyelv alatt

mint csillagok

az űrben

hunynak ki a mirigyek

Fordította: Fehér Illés

Slobodan Bošković Delić sna – Darabka álom



Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –

Delić sna

San o ludilu san čudesno drag

Tražen uporno u vreme

Pokolebanih snova

Izraste

San ili ludak

Ko lepooki đavo

Na izvorištu vetrova umobolnik

San o ludilu

Ili je prisutan ludak

U grozničavom mirisu zaluđenosti

Okovan sanduk vremena

Blistavo ostrvo na suncu - oblačak

Vetar pticama širi krila

Nikakv ne ostavljaju trag

Po čemu bi se prepoznali

Ostaje samo delić sna

Vetrovima pocepan

Darabka álom

Tétova időben

Keresett rendületlenül

A meseszép álom az álom a tébolyról

Eszelős szép szemű ördög alakjában

A szelek eredeténél

Álom vagy őrült

Sarjad

A rajongás lázas illatában

Tébolyodott a színen vagy csak

Álom a tébolyról

Az idő vasra vert tárolója

A napon fényes sziget – bárányfelhő

Madarak szárnyait tárja a szél

Nyomot sem hagyva maguk mögött

Amiről felismerhetnénk

Marad a szelektől tépdelt

Álomdarabka

Fordította: Fehér Illés 



Slobodan Bošković Vidi li neko – Látja-e valaki



Slobodan Bošković Kolašin, 12. 06. 1947. –

Vidi li neko

Vidi li neko osim mene

plamene noževe

kako putuju nebom

Vidi li jutro

pomračeno pre pomračenja

( kako klizi

kako potanja u praznini

okean

metalni sin

potomak zvezdanog roba )

Vidi li neko vatrena izvorišta

od kojih se poslije hlađenja

iskivaju noževi

Vidi li neko noževe

kako padaju s neba

pravo

u moje srce

( evo

krvari iz šupljina

svod plavi

-nećemo biti sami )

Látja-e valaki

Rajtam kívül látja-e valaki

az égen végigvonuló

lángoló késeket

Látja-e sötétedés előtt

a reggeli homályt

(a csillagokba szerelmes leszármazottja

az óceán

a fémfiú

hogyan csúszik

hogyan tűnik el a semmiben)

Látja-e valaki a lángoló kezdetet

melyből lehűlte után

késeket kovácsolnak

Látja-e valaki hogyan hullanak

a kések az égből

egyenesen

szívembe

(íme

üregekből vérzik

a kék boltív

– nem leszünk egyedül)

                                   Fordította: Fehér Illés

Bošković, Slobodan (Boskovity Szlobodán) 1947-ben Kolašin-ban (Kolasin – Montenegró) született. A Banja Lukai Tudományegyetem Elektrotechnikai karán elektronikából és távközlésből diplomázott. A volt Jugoszláviában az egyik első rakétaszakértő.

Első versei 1964-ben a „Stvaranje” (Alkotás) irodalmi folyóiratban jelentek. Jugoszláviában, majd Bosznia Hercegovinában versei, elbeszélései a legjelentősebb irodalmi folyóiratokban és napilapokban kaptak/ kapnak helyet.

Eddig hat verseskötete, két elbeszéléskötete, öt regénye valamint több mint tíz könyve álnéven jelent meg. Verseit, elbeszéléseit orosz, német, francia, török és arab nyelvre fordították. Jelentős irodalmi kitüntetésekben részesült. Banja Lukán él és alkot.