Dejan Bogojević, Valjevo 4.
juli 1971. –
Drhtaji
buke
Nema mirisa
Posle ove kiše
Niti tragova
Sna na dlanovima
Samo hladne senke
Kojima prekrivamo čela
Dok blaga noć
Susreće nove svetove
Iščezle nam zvezde u pesmama
I drhtaji buke se šire
Blagim pokretom ruke
Prebacuješ kosu na drugu stranu lica
Nisam više zbunjen
Neću ti samo mahnuti i otići
Sustižem te u telefonskoj govornici
Potpuno smo mokri i priljubljena nam tela
Govoriš bez prekida
Brzo i glasno
Dok moji dlanovi trepere po tvojim bokovima
„Okrenuli ste nepostojeći broj“
Na trenutak se govornica
Pretvara u buktinju
Uskoro se tvoji poljupci odmaraju
Na mojim ramenima
Bez slabosti grizem ti donju usnu
I naslućujem u sebi po neki stih
Neću tople i meke žrtve
Dok beskonačno traje mir
I bajke bez patine u noći noće
Te strukture putenosti
To nago telo kao hodočašće
Pohodi svaku mi skrivenu nameru
Da u ovom vremenu
Znane ljubavi
Pokažem pastiru
Izvor: https://www.presing.org/dejan-bogojevic-granicni-perivoji-pesme/
Zaj-rezdülések
Ez után az eső után
A tenyéren az álomnak
Nincs illata
Se nyoma
Csak hideg árnyak vannak
Melyekkel homlokunkat takarjuk
A csendes éj meg
Új világokkal találkozik
Költeményeinkből eltűntek a
csillagok
Zaj-rezdülések terjednek
Hajadat könnyed mozdulattal
Dobod át a másik oldalra
Immár nem vagyok zavarban
Egy hozzád intézett intés
után nem megyek el
Utolérlek a telefonfülkében
Vizesek vagyunk testünk
egymáshoz simul
Míg tenyerem derekadon remeg
Megállás nélkül beszélsz
Gyorsan és hangosan
„Nemlétező számot hívott”
Fellángolt
A fülke
Csókjaid vállamon
Pihennek
Alsó ajkadat harapdálom
És bennem verssorok kel életre
Nem kívánok áldozatokat
Tart a végtelen nyugalom
És a mesék patina nélkül az
éjben éjszakáznak
Ez az érzékiség-szerkezet
Ez a meztelen test rejtett szándékaimat
Zarándoklatként látogatja
Hogy az ebben az időben
Ismert szerelmeket
A pásztornak megmutassam
Fordította: Fehér Illés
