Debreczeny György
Budapest 1958. –
|
Esti rettegés
Ágh Istvánnak
Korán indulok sohase érek másfelé hív a vörös csontvelő Megbéklyózott nyúlványok szökellése a tegnapi évből ennyi maradt a nagy hidegben a hó is elolvadt s a borotvaszappan tétovasága törékeny arcok repedéseibe lopta be magát és a cserepek fölött szakadatlanul megállíthatatlanul vérzik az ég Megfojt az oxigén lábszag-tündérek a lepra-mennybe vezetnek csigaházakban száguldozok: belső vérzés kifelé Az éjszaka hegyekkel küszködtünk kidőlt ajtók jelezték vonulásunkat a rostok megmarkolhatatlan telébe Nem megyek sehova nem maradok sehol – a kutyák úgyis megugatnak |
Večernja zebnja
Ištvanu
Agu*
Rano
krenem nikad ne stižem
crvena
koštana moždina drugde zove
Skakutanje
svezanih produžetaka
jučerašnje godine toliko je ostalo
u velikom mrazu u sneg se utopio
i u bore krkih lica
oklevanje sapuna za brijanje
se uvuklo
i nebo iznad krovova neprestano
nezaustavivo krvari
Oksigen zadavi
vile vonja nogu
u gubavo nebo vode
u puževim kućama jurcam:
unutrašnje krvarenje prema vani
Noću sa brdima smo se borili
u zimi neuhvatljivih vlakana
njihovo kretanje srušena vrata su označavli
Nikud ne idem
nigde ne ostajem
psi ionako na mene laju
*Ištvan Ag (Ágh István - 1938. március 24.) – poznat
mađarski pesnik.
Prevod: Fehér Illés
|
