Mak Dizdar
Stolac 17.
listopad 1917. – Sarajevo 14. kolovoz. 1971.
Labud djevojka
Rekoh joj
Od devet dveri zar nisi otključala devet Od devet odaja zar nisi otvorila devet Od devet kovčega zar nisi otklopila devet Od devet pečata zar nisi Otpečatila devet
A ona
Ona će meni Otključah devet dveri Otvorih devet odaja Otklopih devet kovčega Otpečatih devet pečata Ali ne otključah Ne otvorih Ne otklopih Ne otpečati Pečat Tvoga Srca
Dadoh joj znak ključa
A ona zaklikta
Gle ptice one što juri k zelenoj gori Gle ptice one zelene Ispod oblaka
Pogledah i ne vidjeh
Tada ona reče
Znaj da je tajna broja devet Tajna labud djevojke Čik stigni me
Pretvorih se u sokola
Al Labudica je već bila
stigla za oblak
U zemlju gdje je oko sokolovo Mrtvo oko |
Hattyúlány
Kérdeztem a lánytól
Hát a kilenc ajtóból nem nyitottál ki kilencet
Hát a kilenc teremből nem tártál ki kilencet
Hát a kilenc szelencéből nem feszítettél fel kilencet
Hát a kilenc pecsétből nem
Törtél fel kilencet
A lány
A lány meg
Kilenc ajtót kinyitottam
Kilenc termet kitártam
Kilenc szelencét felfeszítettem
Kilenc pecsétet feltörtem
De
Szíveden
Azt
A pecsétet
Ki nem nyitottam
Ki nem tártam
Fel nem törtem
Megadtam a kódot
A lány meg felsikoltott
Nézd a felhők alatt
Azokat a zöld hegyek felé tartó
madarakat
Nézd azokat a zöld madarakat
Oda néztem és nem láttam
Akkor mondta a lány
Tudd a kilences szám titka
A hattyúlány titka
Na érj utol
Sólyommá változtam
De a Hattyúlány már a fellegekbe ért
A birodalomba ahol a sólyomszem
Halott szem
Fordította:
Fehér Illés
|