Fisli Éva Kaposvár 1974. október 7. –
|
Kilimandzsáró
1 Nehéz sötét a lombokon. Hálók mögött az éjszaka. Liánra kúszó sűrű köd. Tömött a csönd fehér fala. Ösvénye nincs. A lába lép. Szederre hajló száraz ág Kígyó a fény a fák között. Lámpásod ég. Ne félj. Tovább. 2 Ne félj tovább. Az óriás kócos szakálla dús moha. Indák susognak ráncain. Fagyöngyöt izzad homloka. A reggel most ágaskodik. Kidőlt, mohos fatörzsre ül. Dereng az út, bokor tövén a csont ropog, izom feszül. 3 A fák között fiú futott. Mögötte mind a szellemek. S markából hulltak szerteszét hegyekké nőtt hegyes kövek. Szaladj fiú. Hátad mögött Mozdul a föld, emelkedik. Megrázza most a pillanat Alázuhan a kőzetig. 4 A lét hiány. Behorpadás. A sziklakő tömbökben áll. A szél, a víz beléhasít. A súlya is lehúzza már. A hegy erős. Fehér csikó - nyergén a nap, sörénye ég. Nyakán ezüst üvegszilánk. Betörni. Fázom. Messze. Még. 5 Király ül messzi trónusán. Parancsa szól: fénylő hegyek ezüstpalástját hozza el a szolgahad. Kopár, hideg a sziklafal.Az éleken árnyék az árnyra ráhajol. Uram, ne bánts! A hó, a hegy ezüstpalástja nincs sehol. 6 Elég. Elég. Magam megyek. Magam megyek és senki más. Idő tátongó krátere. - Mélységre nyíló zuhanás. - A tér leránt. Függőleges hajszálnyi rés a kőfalon elvétve síkok, jégcsapok. Elvétve minden. Szomjazom. 7 a gleccser él az éleken testem testére ráhajol a hegy mozog fehér csikó ezüstpalástja nincs sehol izom feszül ne bánts Uram a lába lép a csont ropog egyetlen út magam megyek betörni fázom feljutok |
Kilimandžaro
1
Na krošnjama mrkli mrak.
Noć je iza rešetaka.
Gusta magla se na lian
hvata.
Zbijen je beli zid
tišine.
Staze nema. Noga korača.
Na kupinu nagnuta suva
grana
Među stablima svetlost je
zmija.
Ne plaši se. Kreni.
Svetli ti svetiljka.
2.
Ne plaši se više. Gusta mahovina
je
kuštrava
brada gorostasa.
Na
naborima vitice igraju.
Čelo
mu kapljice od imele stvara.
Jutro
se sad propinje.
Na
mahovinom obrsalo, srušeno stablo sedi.
Nazire
se cesta, uz korenje žbuna
kosti
pucketaju, mišići se napinju.
3
Među
drvećem mladić je trčao.
Iza
njega je mnoštvo duhova.
A
iz šake na sve strane do brda
naraslo
oštro kamenje je rasipao.
Trči
mladiću. Iza tvojih leđa
Zemlja
se pomiče, uzdiže.
Trenutak
ga sad potrese
Do
kamenja se stropošta.
4.
Nestašica je bit.
Udubljenje.
U gomilama su stene.
Vetar, voda ih razdire.
I težina ih dole vuče.
Gora je čvrsta. Belo
ždrebe –
sa suncem u sedlu, plamti
mu griva.
Na vratu srebrni iver od
stakla ima.
Ukrotiti. Smrzavam se. Daleko.
Još.
5
Na dalekom prestolu kralj
sedi.
Naredba glasi: neka mu
posluga
srebrni plašt sjajnih
brda
donese. Hladan je
stenjak,
golet. Na bridovima
senka senku pokriva.
Gospode moj, ne diraj me!
Nigde
snega, srebrnog plašta
brda.
6
Dosta. Dosta. Sama idem.
Sama idem i niko drugi.
Zjapeći krater vremena. –
Stropošt u otvor dubine.
–
Dole vuče prostor. Na
stenjaku
napuklina, okomita, tanka,
tu i tamo ravnine,
ledenice.
Ponegde svašta. Žeđ me
hvata.
7
ledenjak na bridovima
živi
telo mi na njegovo telo naginje
belo ždrebe brdo se
pomiče
srebrnog plašta nigde
napinje se mišić Gospode
moj ne diraj me
noga korača kost pršti
jedinom cestom sama idem
ne dam se ukrotiti gore
ću stići
Prevod: Fehér Illés
|
